Az Szent Pál apostolnak második levele, melyet az korintusbelieknek írt
capítulo 2
verso 1
de elvégezém én ezt én magamban, hogy az én tiközitekbe menésemmel ismét bánatot ne tegyek tinektek.
verso 2
mert ha én keserűséggel illetlek titeket, kicsoda vigasztal meg engemet, ha nem csak az, ki keserűséggel illettetik éntőlem?
verso 3
és ezért írám meg tinektek ez dolgot, hogy keserűséggel ne vennék azoktól, ha hozzátok mentem volna, akiktől örömöt kell vala énnekem vennem. remélem vala ezt mind tifelőletek, hogy ez én örömöm mind ti örömötök legyen.
verso 4
mert nagy sanyarúságból és szívemnek bánatjában írék tinektek, és sok könnyhullatásoknak általa. nem azért, hogy keserűséggel illetnélek titeket, hanem, hogy megismernétek, minemű nagy bő szerelmem énnekem vagyon tihozzátok.
verso 5
hogyha valaki keserűséggel illetett, nem engemet illetett keserűséggel, hanem csak rész szerint, hogy titeket mindnyájan meg ne nehezítenélek.
verso 6
elég ez ilyen embernek az megfeddés, melyet sokan tettetek.
verso 7
úgy, hogy viszontag tartoztok inkább őneki bűnét megbocsátani és őtet megvigasztalni, hogy az nagy bánatnak miatta ez ilyen hirtelen el ne vesszen.
verso 8
annak okáért kérlek titeket, tegyétek ezt, hogy az ti őhozzá való szerelmeteknek legyen ereje.
verso 9
mert evégre írtam vala tinektek, hogy megismernélek titeket, és bizonyságot vennék tifelőletek, hogyha mindenekre engedelmesek legyetek.
verso 10
akinek kediglen valami bűnét megbocsátjátok, én is megbocsátom. mert én is, ha valami bűnt bocsáttam meg, akinek megbocsáttam, tiértetek bocsáttam meg az Krisztusnak előtte,
verso 11
hogy az sátán minket magának ne foglalna, mert jól tudjuk az ő gondolatit.
verso 12
mikoron kediglen Troászba mentem volna prédikálni, és ajtó nyílt volna énnekem az Úristennek általa,
verso 13
nyugodalmam nem lőn az én lelkemben, annak okáért hogy nem találám ott az Tituszt, az én atyámfiát, de azokat elhagyván Macedóniába menék.
verso 14
hála kediglen az Istennek, ki mindenkoron győzedelmet vall miáltalunk az Krisztusban, és az ő ismeretének illatát kijelenti énáltalam minden helyen.
verso 15
mert az Krisztusnak jó illata vagyunk az Istennek azokban, akik üdvözülnek, és ezekben is, akik elvesznek.
verso 16
emezeknek bizony az, hogy halálnak vagyunk illata az halálra, amazoknak kedig életnek vagyunk illata az életre. és ezekre kicsoda alkalmas?
verso 17
mert nem vagyunk olyak, mint sokan tesznek kufárok szokása szerint áruba vetvén az Istennek igéjét, hanem, mint kik tisztán cselekedjünk, és mint kik az Istennek ihléséből az Istennek előtte szólunk az Krisztusnak általa.
Libros
