Az Szent Pál apostolnak második levele, melyet az korintusbelieknek írt

chapter 12


Chapters:


verse #1

bizony nem illik énnekem dicsekednem, mert az látásokra és az jelenésekre megyek, melyek az Úristentől lőnek.


verse #2

ismerek egy embert az Krisztusban tizennégy esztendőnek előtte, testben-e, nem tudom, test kívül-e, nem tudom, az Isten tudja, hogy ez ilyen elragadtatott vala mind az harmad égig.


verse #3

és tudom, hogy ez ilyen ember


verse #4

elragadtatott vala az paradicsomba, testben-e, test kívül-e, nem tudom, az Isten tudja, és hallja titok beszédeket, melyeket embernek nem szabad megmondani.


verse #5

ez ilyen emberről dicsekedem, én magamról kedig nem dicsekedem, hanem csak az én erőtlenségemről.


verse #6

mert ha dicsekedni akarok, nem leszek esztelen, mert igazat mondok, de megtűröm magamat, hogy valaki énrólam ne gondolkodjék annak felette, aminek engemet lát lennem, avagy amit hall éntőlem.


verse #7

és hogy az isteni jelenéseknek felséges voltának miatta magamban fel ne emelkedném, adattatott vala énrám ösztön az testnek általa, mely az sátánnak követe vala, hogy engemet ököllel verne, hogy felettébb magamban fel ne emelkedném.


verse #8

azért háromszor kérém az Úristent, hogy eltávoznék énrólam, és ezt mondá énnekem:


verse #9

betölti az te fogyatkozásodat az én ajándékom. mert az én erőm az erőtlenségnek általa végeztetik el. annak okáért igen örömest dicsekedem inkább az én erőtlenségemből, hogy énbennem hajlékot szerezzen az Krisztusnak ereje.


verse #10

annak okáért kellemetes vagyok én magamnak az én erőtlenségemben, méltatlan dolgoknak szenvedésében, szükségemben, háborúságszenvedésemben, az Krisztusért való nyomorúságoknak szenvedésében, mert mikoron erőtlennek ismerem magamat, akkoron vagyok erős.


verse #11

esztelenné lők dicsekedvén, ti kényszerítetek engemet, mert tinektek kell vala engemet dicsérnetek, mert semmi dologban alábbvaló nem voltam az fő apostoloknál, jóllehet, semmi vagyok.


verse #12

mert annak jelenségét megmutatám tiközöttetek, hogy apostol legyek, minden békességemmel és jelenségekkel és csodatételimmel és hatalmas cselekedetimmel.


verse #13

mert micsoda az, miben alábbvalók voltatok az egyéb egyházbeli népnél, hanem hogy én nehézségetekre nem tők tinektek? bocsássátok meg énnekem ez hamis dolgot.


verse #14

íme, harmadszor teljes akaratom azon vagyon, hogy tihozzátok menjek, és most sem akarok nehézségetekre lennem. mert nem keresem azokat, amelyek tietek, hanem ugyan ti magatokat, mert nem az fiaknak kell gyűjteni az ő atyjuknak, hanem az atyáknak kell gyűjteni az ő fiaknak.


verse #15

én kediglen igen örömest teszek költséget, és én magamat is elköltetem az ti lelkeitekért. jóllehet, én nagyobban szeretélek titeket, ti kevesebbé szeressetek engemet?


verse #16

de ám legyen úgy: én titeket meg nem nehezítettelek, hanem mikoron álnok volnék, álnoksággal fogálak meg titeket.


verse #17

tők-e fogyatkozást marhátokban tinektek azoknak általa, akiket tihozzátok bocsáték?


verse #18

kérém az Tituszt, és ővele egyetembe tihozzátok bocsátám az más atyafiút. vett-e valamit erővel titőletek az Titusz? nem egy lélek szerint járunk-e? nem ugyanegy nyomdokokban-e?


verse #19

ismét alítjátok-e, hogy mi magunkat mentsük tinektek? az Isten előtt az Krisztus hite szerint szólunk. nem, hanem az ti épülésetekre teszünk mindeneket szerelmes atyámfiai.


verse #20

mert félek rajta, hogyha tihozzátok menendek, nem olyanoknak talállak titeket, amineműeknek akarnám, hogy találnálak. és én is olyannak ne találtassam titőletek, amineműnek nem akarnátok. hogy valamiképpen vetekedések ne legyenek tiközöttetek, és hitlenségek és haragtartások, háborkodások, rágalmazások, egymásra való súgások, felfuvalkodások, felindulások.


verse #21

hogy ismét mikoron tiközitekbe menendek, az én Istenem alázatos szívű emberré ne tegyen engemet tiközöttetek, és hogy sokakat azok közül ne sirassak, kik először vétkeztenek volt, és nem bánkódtanak az ő förtelmes voltukról és buja voltukról és fajtalan voltukról, amelyet tettenek.

Chapters:


Books