Ésaiás próféta könyve

chapter 40


Chapters:


verse #1

Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek!


verse #2

Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta őt az Úr keze minden bűneiért.


verse #3

Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!


verse #4

Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává.


verse #5

És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt.


verse #6

Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága!


verse #7

Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fű a nép.


verse #8

Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!


verse #9

Magas hegyre mej fel, örömmondó Sion! emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne félj! mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek!


verse #10

Ímé, az Úr Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte.


verse #11

Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti.


verse #12

Ki mérte meg markával a vizeket, és ki mértéklé az egeket arasszal, a föld porát ki foglalá mérczébe, és a hegyeket ki tette körtefontra, és a halmokat a mérlegserpenyőbe?


verse #13

Kicsoda igazgatta az Úr lelkét, és ki oktatta Őt, mint tanácsosa?


verse #14

Kivel tanácskozott, hogy felvilágosítsa Őt, és tanítsa Őt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa Őt az értelem útára?


verse #15

Ím a népek, mint egy csöpp a vederben, és mint egy porszem a mérlegserpenyőben, olyanoknak tekintetnek; ímé a szigeteket mint kis port emeli föl!


verse #16

És a Libánon nem elég a tűzre, és vada sem elég az áldozatra.


verse #17

Minden népek semmik Ő előtte, a semmiségnél és ürességnél alábbvalónak tartja.


verse #18

És kihez hasonlítjátok az Istent, és minő képet készítetek Ő róla?


verse #19

A bálványt a mester megönti, és az ötvös megaranyozza azt, és olvaszt ezüst lánczot reá;


verse #20

A ki szegény ily áldozatra, oly fát választ, a mely meg nem rothad; okos mestert keres, hogy oly bálványt állítson, a mely nem ingadoz.


verse #21

Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek eleitől fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentomait?


verse #22

Ki ül a föld kereksége fölött, a melynek lakói mint sáskák előtte, ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, lakásra;


verse #23

Ki a fejedelmeket semmivé teszi, és a föld biráit hiábavalókká változtatja;


verse #24

Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Ő csak rájok fuvall, és kiszáradnak és őket, mint polyvát, forgószél ragadja el:


verse #25

Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent.


verse #26

Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Ő, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen.


verse #27

Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett az én útam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?!


verse #28

Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége!


verse #29

Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja.


verse #30

Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is;


verse #31

De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!

Chapters:


Books