Ésaiás próféta könyve

chapter 33


Chapters:


verse #1

Jaj néked pusztító és el nem pusztított, te csalárd, a kit még meg nem csaltak! Ha bevégzed a pusztítást, el fogsz pusztíttatni; ha készen leszel csalárdságoddal, téged fognak megcsalni.


verse #2

Uram, könyörülj rajtunk! Téged várunk; légy karjuk reggelenként, és szabadítónk a szorongatásnak idején!


verse #3

Egy zendülő szózattól elfutnak a népek; ha te felemelkedel, elszélednek a népségek.


verse #4

És elpusztítják zsákmánytokat sáska pusztításával, szöcske-ugrással ugrálnak reá.


verse #5

Felmagasztaltatott az Úr, mert magasságban lakozik, betölté Siont ítélettel és igazsággal.


verse #6

És békés lesz a te időd, gazdag boldogságban, bölcseségben és tudományban; az Úr félelme lesz kincse.


verse #7

Ímé, erőseik ott künn kiáltanak, a békesség követei keservesen sírnak.


verse #8

Puszták az ösvények, megszünt az úton járó; megszegte a frigyet, lenézte a városokat, nem gondolt az emberrel!


verse #9

Sírt, meghervadt a föld, a Libánon megszégyenült, ellankadt; olyan lett Sáron, mint egy puszta, és lombtalan Básán és Karmel.


verse #10

Most fölkelek, így szól az Úr, most föltámadok, most fölemelkedem!


verse #11

Fogantok szalmát, szültök polyvát, dühötök tűz, megemészt titeket.


verse #12

A népek égetett mészszé lesznek, levágott tövisekké; tűzben hamvadnak el.


verse #13

Halljátok meg távol valók, a mit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók az én hatalmamat!


verse #14

Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel?


verse #15

A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson:


verse #16

Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy.


verse #17

A királyt ékességében látják szemeid; látnak széles országot.


verse #18

Szíved elgondolja a mult félelmét: hol az író, hol a mérlegelő, hol a tornyok összeírója?


verse #19

A gőgös népet nem látod, a homályos, érthetetlen ajkú népet, dadogó nyelve meg nem érthető.


verse #20

Lássad Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem húzatnak, s kötelei soha el nem szakadnak;


verse #21

Sőt az Úr, a dicsőséges lesz ott nékünk folyók és széles vizek gyanánt, a melyekbe nem jő evezős hajó, és nehéz gálya rajtok át nem megy.


verse #22

Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ő tart meg minket!


verse #23

Megtágultak köteleid, árbóczfájok alapját nem tartják erősen, vitorlát nem feszítenek: akkor sok rablott prédát osztanak, még a sánták is zsákmányt vetnek.


verse #24

És nem mondja a lakos: beteg vagyok! a nép, a mely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer.

Chapters:


Books