Mózes első könyve a teremtésről

chapter 11


Chapters:


verse #1

Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala.


verse #2

És lőn mikor kelet felől elindultak vala, Sineár földén egy síkságot találának és ott letelepedének.


verse #3

És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lőn nékik a tégla kő gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt.


verse #4

És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.


verse #5

Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai.


verse #6

És monda az Úr: Imé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban.


verse #7

Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét.


verse #8

És elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűnének építeni a várost.


verse #9

Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el őket az Úr az egész földnek színére.


verse #10

Ez a Sém nemzetsége: Sém száz esztendős korában nemzé Arpaksádot, két esztendővel az özönvíz után.


verse #11

És éle Sém, minekutánna nemzette Arpaksádot, ötszáz esztendeig és nemze fiakat és leányokat.


verse #12

Arpaksád pedig hatrminczöt esztendős vala, és nemzé Séláht.


verse #13

És éle Arpaksád, minekutánna nemzette Séláht, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.


verse #14

Séláh pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Hébert.


verse #15

És éle Séláh, minekutánna nemzé Hébert, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.


verse #16

Héber pedig harmincznégy esztendős vala és nemzé Péleget.


verse #17

És éle Héber, minekutánna nemzé Péleget, négyszáz harmincz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.


verse #18

Péleg pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Réut.


verse #19

És éle Péleg, minekutánna nemzé Réut, kétszáz kilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.


verse #20

Réu pedig harminczkét esztendős vala, és nemzé Sérugot.


verse #21

És éle Réu, minekutánna nemzé Sérugot, kétszáz hét esztendeig és nemze fiakat és leányokat.


verse #22

Sérug pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Nákhort.


verse #23

És éle Sérug, minekutánna nemzé Nákhort, kétszáz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.


verse #24

Nákhor pedig huszonkilencz esztendős vala, és nemzé Thárét.


verse #25

És éle Nákhor, minekutánna nemzé Thárét, száz tizenkilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.


verse #26

Tháré pedig hetven esztendős vala, és nemzé Ábrámot, Nákhort, Háránt.


verse #27

Ez a Tháré nemzetsége: Tháré nemzé Ábrámot, Nákhort és Háránt. Hárán pedig nemzé Lótot.


verse #28

Meghala pedig Hárán, az ő atyjának Thárénak szemei előtt, az ő születésének földjén, Úr-Kaszdimban.


verse #29

Ábrám pedig és Nákhor vőnek magoknak feleséget: az Ábrám feleségének neve Szárai; a Nákhor feleségének neve Milkhah, Háránnak Milkhah atyjának és Jiszkáh atyjának leánya.


verse #30

Szárai pedig magtalan vala; nem vala néki gyermeke.


verse #31

És felvevé Tháré Ábrámot az ő fiát, és Lótot, Háránnak fiát, az ő unokáját, és Szárait, az ő menyét, Ábrámnak az ő fiának feleségét, és kiindulának együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kanaán földére menjenek. És eljutának Háránig, és ott letelepedének.


verse #32

Vala pedig Tháré kétszáz öt esztendős, és meghala Tháré Háránban.

Chapters:


Books