Mózes első könyve a teremtésről

capitolul 11


Capitole:


versetul 1

Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala.


versetul 2

És lőn mikor kelet felől elindultak vala, Sineár földén egy síkságot találának és ott letelepedének.


versetul 3

És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lőn nékik a tégla kő gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt.


versetul 4

És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.


versetul 5

Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai.


versetul 6

És monda az Úr: Imé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban.


versetul 7

Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét.


versetul 8

És elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűnének építeni a várost.


versetul 9

Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el őket az Úr az egész földnek színére.


versetul 10

Ez a Sém nemzetsége: Sém száz esztendős korában nemzé Arpaksádot, két esztendővel az özönvíz után.


versetul 11

És éle Sém, minekutánna nemzette Arpaksádot, ötszáz esztendeig és nemze fiakat és leányokat.


versetul 12

Arpaksád pedig hatrminczöt esztendős vala, és nemzé Séláht.


versetul 13

És éle Arpaksád, minekutánna nemzette Séláht, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.


versetul 14

Séláh pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Hébert.


versetul 15

És éle Séláh, minekutánna nemzé Hébert, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.


versetul 16

Héber pedig harmincznégy esztendős vala és nemzé Péleget.


versetul 17

És éle Héber, minekutánna nemzé Péleget, négyszáz harmincz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.


versetul 18

Péleg pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Réut.


versetul 19

És éle Péleg, minekutánna nemzé Réut, kétszáz kilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.


versetul 20

Réu pedig harminczkét esztendős vala, és nemzé Sérugot.


versetul 21

És éle Réu, minekutánna nemzé Sérugot, kétszáz hét esztendeig és nemze fiakat és leányokat.


versetul 22

Sérug pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Nákhort.


versetul 23

És éle Sérug, minekutánna nemzé Nákhort, kétszáz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.


versetul 24

Nákhor pedig huszonkilencz esztendős vala, és nemzé Thárét.


versetul 25

És éle Nákhor, minekutánna nemzé Thárét, száz tizenkilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.


versetul 26

Tháré pedig hetven esztendős vala, és nemzé Ábrámot, Nákhort, Háránt.


versetul 27

Ez a Tháré nemzetsége: Tháré nemzé Ábrámot, Nákhort és Háránt. Hárán pedig nemzé Lótot.


versetul 28

Meghala pedig Hárán, az ő atyjának Thárénak szemei előtt, az ő születésének földjén, Úr-Kaszdimban.


versetul 29

Ábrám pedig és Nákhor vőnek magoknak feleséget: az Ábrám feleségének neve Szárai; a Nákhor feleségének neve Milkhah, Háránnak Milkhah atyjának és Jiszkáh atyjának leánya.


versetul 30

Szárai pedig magtalan vala; nem vala néki gyermeke.


versetul 31

És felvevé Tháré Ábrámot az ő fiát, és Lótot, Háránnak fiát, az ő unokáját, és Szárait, az ő menyét, Ábrámnak az ő fiának feleségét, és kiindulának együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kanaán földére menjenek. És eljutának Háránig, és ott letelepedének.


versetul 32

Vala pedig Tháré kétszáz öt esztendős, és meghala Tháré Háránban.

Capitole:


Cărți