1. fejezet
én, Jakab, az Istennek és az mi Urunk, Jézus Krisztusnak szolgája köszönetet írok az tizenkét ágazatból való zsidó népeknek, kik idestova szakadozván vannak.
nagy örömnek véljétek, atyámfiai, valamennyiszer különb-különb kísértetekbe esendetek,
tudván, hogy az ti hiteteknek mivoltának meglátása békességgel való tűrést cselekedik.
az békességgel való tűrésnek kediglen az ő cselekedete fogyatkozás nélkül való legyen, hogy fogyatkozás nélkül valók legyetek, és olyak, kik semmi részben kisebbülést ne vegyetek.
hogyha valaki tiközületek bölcsesség nélkül megfogyatkozik, kérjen attól, aki ad, tudniillik, az Istentől, ki mindeneknek tisztán ő maga ad, és nem panaszolja, és adattatik őneki.
de bizodalommal kérje, és semmit ne kételkedjék, mert aki kételkedik, hasonlatos az tengeren való habhoz, mely az szelektől idestova veretik, és nagy sebességgel ragadtatik.
mert ne alítsa az ember, hogy ő valamit vegyen jövendőre az Úristentől,
az kétlelkű ember állhatatlan minden dolgaiban.
dicsekedjék kediglen az atyafiú az ő felséges voltában, kinek alávaló volta vagyon,
viszontag aki gazdag az ő alávaló voltában, mert miképpen az fűnek virága, akképpen el fog múlni.
mert feltámada az nap nagy hévséggel, és megasza az fű, és az virága lehulla, és az ő tekintetének ékes volta elvesze. ezenképpen az gazdag is az ő járásiban meg fog hervadni.
boldog férfiú, ki békességgel tűri el az kísértetet, mert mikoron jónak lelettetik, az életnek koronáját megnyeri, melyet az Úristen megígére azoknak, kik őtet szeretik.
mikoron valaki kísértetik, ne mondja, hogy ő az Istentől kísértetik, mert az Isten miképpen gonosz dolgokkal nem kísértethetik, azonképpen ő is senkit nem kísért.
sőt, minden akkoron kísértetik, mikoron az ő tulajdon gonosz kívánságának miatta elvonattatik, és megétettetik.
annak utána az gonosz kívánság mikoron megfogant, bűnt fiazik, az megtett bűn kediglen halált szül.
ne tévelyegjetek, szerelmes atyámfiai!
mind jó az ajándékozás, és mind fogyatkozás nélkül való az ajándék, mely az világosságoknak Atyjától száll le onnan felül, kinél nincsen elváltozás, avagy elfordulásnak árnyéktétele.
az nemze minket az ő elvégezett akaratából az igazságnak beszédének általa, hogy az ő teremtett állatinak némi elei lennénk.
annak okáért, én szerelmes atyámfiai, minden ember gyors legyen az hallgatásra, és késedelmes legyen az szólásra, késedelmes az haragra.
mert az férfiúnak haragja isteni igazságot nem művelkedik.
annak okáért minden förtelmességet és gonoszságnak bővelkedését levetvén szelídséggel fogadjátok az beszédet, mely tibelétek oltaték, és mely veszedelemtől megtarthatja az ti lelkeiteket.
megtevői legyetek kediglen az beszédnek, és nem csak hallgatói, hogy meg ne csaljátok ti magatokat.
mert ha kihallgatója az isteni beszédnek, és nem tevője, ez ilyen hasonlatos az férfiúhoz, ki az ő termetét az tükörben nézi.
mert megnézé ő magát, és elmene, és legottan elfeledkezék róla, minemű volna.
de aki az fogyatkozás nélkül való törvényre nézend, mely szabadságnak törvénye, és abban megmaradand, ez, mivelhogy nem feledékeny hallgató legyen, hanem az munkának megtevője, boldog leszen az ő művelkedetivel.
ha valaki láttatik istenfélőnek lenni tiközöttetek, ki meg nem zabolázza az ő nyelvét, hanem az ő szívét tévelyegni hagyja, ennek hiábavaló az ő isteni félelme.
az tiszta és förtelmesség nélkül való isteni félelem az Istennél és az Atyánál ez: árvákhoz és özvegyekhez látni az ő nyomorúságukban, és ő magát tisztán tartani meg ez világtól.