Az Szent Pál apostolnak levele, melyet az filippibelieknek írt

1. fejezet


Fejezetek:

1 2 3 4


1. vers

én, Pál, és Timóteus, Jézus Krisztusnak szolgái, írjuk ez levelet minden szenteknek, kik az Krisztus Jézus nevét vallják, és kik Filippiben vannak azokkal egyetembe, kik ott püspökök, és egyházbeli népeknek szolgái.


2. vers

kívánunk tinektek az Istentől, az mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól isteni kedvet és békességet.


3. vers

hálát adok az én Istenemnek, valamennyiszer tirólatok megemlékezem


4. vers

mindenkoron minden imádságomban, nagy örömmel imádságot tévén tiértetek mindentekért,


5. vers

hogy az evangéliumnak közönséggel való vitelére jutottatok az első naptól fogva mind ez ideiglen,


6. vers

nyilván hívén ezt, hogy, aki az jó dolgot elkezdette tibennetek, el is végezi az Jézus Krisztusnak napjáiglan,


7. vers

miképpen igaz dolog, hogy én ezt higgyem tifelőletek mindnyájan. annak okáért hogy szívemben vagytok ti énnekem mind fogságomban és mind magamnak megigazításában és mind az evangéliumnak erősen való vallásában, mikoron ti mindnyájan az Istennek kedvében énvelem részesek legyetek.


8. vers

mert bizonyságom énnekem az Isten, mely igen kívánjalak titeket mindnyájan az Jézus Krisztusnak könyörületes szívében és jonhában,


9. vers

és ezen is kérem az Istent, hogy az ti szeretetetek innét tova és naponként nagyobban kimutassa magát az Isten ismeretében, és minden értelemben,


10. vers

hogy azokat hagyjátok jóvá, melyek felséges dolgok, és hogy tiszták legyetek, és olyak, hogy senkinek tántorodására ne legyetek az Krisztus napjáiglan


11. vers

betelvén az megigazulásnak gyümölcsével, mely az Jézus Krisztusnak általa történik az Istennek dicsőségére és dicséretére.


12. vers

akarom kediglen, atyámfiai, tudásotokra adnom, hogy az énrajtam való dolgok inkább az evangéliumnak növekedésére esének,


13. vers

úgyhogy az én fogságaim, melyeket az Krisztusért szenvedék, nyilván lőnek az fejedelemnek egész házában és mind egyebeknek,


14. vers

és hogy az Úristenben való atyafiaknak közüle sokan az én fogságaimból bizodalmat vevén bátrabbak lennének az Istennek beszédét félelem nélkül hirdetni.


15. vers

nékik bizony az, hogy irigységből és versengésből prédikálják az Krisztust, nékik kediglen jó akaratért is.


16. vers

akik kediglen versengésből hirdetik az Krisztust, nem tisztán hirdetik, kik azt alítják, hogy ők evvel az én fogságaimban nagyobb sanyarúságot hozzanak énrám,


17. vers

nékik ismét szeretetből, kik tudják, hogy az evangéliumnak oltalmára vetettenek legyen engemet.


18. vers

mert micsoda? demaga akármi módon legyen, akár szín alatt és akár igazságnak általa, ha az Krisztus hirdettetik, és ezen örülök mostan, sőt ezután is örülni fogok.


19. vers

mert tudom, hogy ez üdvösségemre leszen énnekem az ti imádságtoknak általa és az Jézus Krisztusnak lelkének általa,


20. vers

melyet énnekem szolgáltat az én várásom és reménységem szerint, hogy semmi dologban meg nem szégyenültetém, hanem, miképpen mindenkoron tettem, azonképpen mostan is minden szabadsággal való beszéddel felmagasztaltatik az Krisztus az én testemben, akár éljek, és akár haljak.


21. vers

mert énnekem életem az Krisztus, és halálom nyereség,


22. vers

hogyha ily nem történik az testben, ez gyümölcse az én munkámnak, és mit válasszak magamnak, nem tudom.


23. vers

mert megszorít engemet ez két dolog. kívánok az testtől elszakadnom, és az Krisztussal lennem, sokkal és naggyal jobb.


24. vers

de az testben megmaradnom szükségesebb tiértetek,


25. vers

és ezt bizonnyal tudom, hogy megmaradandó legyek, és mind tiveletek megmaradandó legyek az ti gyarapodástokért és az hitnek öröméért,


26. vers

hogy az énbennem való dicsekedésetek nagyobb bőséggel kiterjedjen az Krisztus Jézusnak általa, az én tihozzátok való megtérésemnek általa.


27. vers

csak akképpen éljetek emberek között, amint méltó az Krisztusnak evangéliumához. hogy akár akkoron, mikoron közétekbe megyek, és titeket meglátlak, és akár, mikoron távol vagyok, halljam tifelőletek, hogy mind Szentlélekkel és mind akarattal egyek vagytok, együtt víván bajt az evangéliumnak hite mellett,


28. vers

és semmiben meg ne rettenjetek az ellenségektől, mely dolog bizony azoknak veszedelmeknek oka, tinektek kediglen üdvösségeteknek oka, és ez az Istentől vagyon,


29. vers

mert ajándék adatott tinektek az Krisztusért, nemcsak hogy őbenne higgyetek, hanem annak felette, hogy szenvedjetek is őérte,


30. vers

ugyanazon bajvívástok vagyon, mineműt láttatok énbennem, és mostan is hallotok énbennem.

Fejezetek:


Könyvek