Az Szent Pál apostolnak második levele, melyet az tesszalonikabelieknek írt
2. fejezet
1. vers
kérünk kediglen titeket, atyámfiai, az mi Urunk, Jézus Krisztusnak eljövetelére, és az mi ővele való egybegyűlésünkre,
2. vers
hogy hamar ki ne induljatok abból, amit megértetek, se meg ne háborodjatok se az léleknek általa, se beszédeknek általa, se leveleknek általa, mintha éntőlem költ volna, mintha az Úristennek napja közel legyen.
3. vers
valaki titeket meg ne csaljon valamiképpen, mert el nem jő az Úristen, mígnem az idő eljövend, melyben az Istentől elszakadnak, és mígnem nyilván fog lenni amaz förtelmes ember, az elveszett fiú,
4. vers
ki nagy ellenség, és ki fenn viseli magát mindennek ellene, ki Istennek hívattatik, avagy tisztelettel Istenhez hasonlatosnak, annyira, hogy az Istennek templomában üljön mutogatván ő magát Istennek lenni.
5. vers
avagy nem emlékeztek-e meg róla, hogy mikoron még tiközöttetek volnék, ezt megmondottam legyen tinektek?
6. vers
és mostan is tudjátok, micsoda tegyen tartóztatást, ez, hogy az nyilván legyen mikoron annak ideje.
7. vers
mert mostan titkon cselekedik álnokságot, csak ki mit bír, bírja mostan, míg közülünk kivettessék.
8. vers
és akkoron nyilván leszen az hamis ember, kit az Úristen megöl az ő szájának lelkével, és semmivé teszi az ő eljövésének nagy fényességes voltával.
9. vers
melynek az ő eljövetele az sátánnak cselekedése szerint vagyon minden hatalommal és jelenségekkel és hamis csodatételekkel
10. vers
és miden hamisságnak csalárdságtételével azokon, kik elvesznek annak okáért, hogy az igazságnak szerelmét be nem fogadák ezért, hogy üdvözülnének.
11. vers
és annak okáért az Isten ezt bocsátá őrájuk, hogy az csalárdságnak ereje legyen őrajtuk, hogy hazugságnak higgyenek,
12. vers
hogy megítéltessenek mindazok, kik az igazságnak nem hínek, hanem az hamisságot ítélék jónak.
13. vers
mi kediglen Istentől, szerelmes atyámfiai, mindenkoron hálát tartozunk adni az Istennek tifelőletek, hogy az Isten kezdettől fogva az üdvösségre választott legyen titeket az Szentléleknek megszentelésének általa és az igaz hitnek általa.
14. vers
melyre híva titeket az evangéliumnak általa, melyet én hirdetek, hogy ez is az mi Urunk, Jézus Krisztusnak dicsőségére lenne.
15. vers
annak okáért, atyámfiai, legyetek álhatatosak, és tartsátok meg az tanúságokat, melyeket tanulátok mind beszédünknek általa és mind levelünknek általa.
16. vers
az mi Urunk, Jézus Krisztus kediglen és az mi Atyánk, ki szerete minket, és örök megvigasztalást ada, és jó reménységet az ő kedvének általa,
17. vers
vigasztalja meg az ti szíveiteket, és tegyen álhatatossá titeket az Istennek minden beszédében és minden jó cselekedetiben.
Könyvek
