Mózes első könyve

49. fejezet

Fejezetek:

… 45 46 47 48 49 50 ⇤ ← 49 → ⇥

Jákób megáldja tizenkét fiát

1. vers

Jákób hívatta fiait, és ezt mondta: Gyűljetek össze, hadd mondjam el, mi történik veletek majd egykor!

2. vers

Gyűljetek egybe, hallgassatok meg, Jákób fiai! Hallgassatok atyátokra, Izráelre!

3. vers

Rúben, te vagy elsőszülöttem, erősségem, férfierőm első termése: kiváltképpen hatalmas, kiváltképpen erős.

→ 1Móz 29,32; 5Móz 21,17

4. vers

Kiáradtál, mint a víz, nem maradsz az első, mert atyád ágyába léptél, akkor meggyaláztál, nyoszolyámba léptél.

→ 1Móz 35,22; 1Krón 5,1

5. vers

Simeon és Lévi testvérek, fegyvereik erőszak eszközei.

→ 1Móz 34,25

6. vers

Társaságukba ne menj, lelkem, gyülekezetükkel ne egyesülj, dicsőségem! Mert embert öltek haragjukban, kedvtelésükben bikát bénítottak.

7. vers

Átkozott haragjuk, mert vad, és dühük, mert hajthatatlan. Szétosztom őket Jákóbban, elszélesztem Izráelben.

→ Józs 19,1; Józs 21,1; Ám 1,11; Énekek 8,6

8. vers

Júda, téged magasztalnak testvéreid. Kezed ellenségeid nyakára teszed, leborulnak előtted atyádnak fiai.

→ 1Móz 27,29; 1Móz 37,7; 5Móz 33,7; Bír 1,1; 1Krón 5,2

9. vers

Fiatal oroszlán vagy, Júda, prédától lettél naggyá, fiam! Lehevert, elnyújtózott, mint a hím vagy a nőstény oroszlán – ki merné fölzavarni?!

→ 4Móz 23,24; 4Móz 24,9; Jel 5,5

10. vers

Nem távozik Júdából a jogar, sem a kormánypálca térdei közül, míg eljő Síló, akinek engednek a népek.

→ 4Móz 24,17

11. vers

Szőlőtőhöz köti ki szamarát, nemes tőkéhez szamárcsikóját. Ruháját borban mossa, köntösét a szőlő vérében.

12. vers

Szemei bornál ragyogóbbak, fogai tejnél fehérebbek.

13. vers

Zebulon a tengerpart felé lakik, a hajók kikötője felé, hátával Szidónra támaszkodik.

→ 5Móz 33,18; Józs 19,10

14. vers

Issakár nagy csontú szamár, az aklok között heverész.

15. vers

De látva, mily jó a nyugalom, és milyen szép a föld, teher alá hajtja vállát, és robotoló szolgává lesz.

16. vers

Dán ítéli a maga népét, mint Izráel bármely törzse.

→ Józs 19,40; Bír 18

17. vers

Dán kígyó lesz az úton, vipera az ösvényen, a ló csüdjébe harap, és lovasa hanyatt esik.

18. vers

Szabadításodra várok, Uram!

→ Zsolt 119,166

19. vers

Gádot martalócok marják, de ő a sarkukba mar!

20. vers

Ásér kenyere kövér, királyi csemegéket kínál.

21. vers

Naftáli gyors lábú szarvasünő, szép szavakat hallat.

22. vers

Termő fa ága József, termő fa ága forrás mellett, ágai átnyúlnak a kőfalon.

→ 5Móz 33,13

23. vers

Ezért keserítik, nyilazzák, kergetik az íjászok.

→ Zsolt 37,14

24. vers

De íja nem remeg, izmos kezei fürgén járnak, hisz Jákób Erőssége tartja a kezét, Izráel pásztora, kősziklája,

→ 5Móz 32,31; Zsolt 80,2; Ézs 49,26

25. vers

atyád Istene, aki megsegít téged, a Mindenható, aki megáld téged az ég áldásával felülről, a lent elterülő mélység áldásaival, az emlők és anyaméh áldásaival.

→ 1Móz 27,28

26. vers

Atyád áldásai erősebbek az örök hegyek áldásainál, az örök halmok gyönyörűségénél; szálljanak József fejére, a testvérei között megszentelt fejére!

27. vers

Benjámin ragadozó farkas, reggel zsákmányt eszik, este prédát oszt.

28. vers

Ez Izráel tizenkét törzse. Ezt mondta el nekik apjuk, amikor megáldotta őket; mindegyiket a ráillő áldással áldotta meg.

Jákób halála

29. vers

Azután parancsot adott nekik, és ezt mondta: Ha majd elődeim mellé kerülök, atyáim mellé temessetek a hettita Efrón mezején levő barlangba!

→ 1Móz 23,16; 1Móz 47,29

30. vers

Abba a barlangba, amely Kánaán földjén van Mamréval szemben a makpélai mezőn, amelyet Ábrahám vett meg a mezővel együtt a hettita Efróntól sírhelynek való birtokul.

31. vers

Oda temették el Ábrahámot és feleségét, Sárát, oda temették el Izsákot és feleségét, Rebekát, oda temettem el Leát is.

→ 1Móz 25,9; 1Móz 35,29

32. vers

A hettitáktól megvett tulajdon az a mező és a rajta levő barlang.

33. vers

Miután Jákób mindezeket meghagyta fiainak, felhúzta lábait az ágyra, azután elhunyt, és elődei mellé került.

→ ApCsel 7,15