Mózes első könyve
35. fejezet
Jákób Bételben
1. vers
Isten ezt mondta Jákóbnak: Indulj, menj föl Bételbe, és telepedj le ott! Készíts ott oltárt az Istennek, aki megjelent neked, amikor menekültél bátyád, Ézsau elől!
→
1Móz 28,12
2. vers
Jákób ekkor azt mondta háza népének és mindazoknak, akik vele voltak: Távolítsátok el az idegen isteneket, amelyek nálatok vannak! Tisztítsátok meg magatokat, és váltsatok ruhát!
→
Józs 24,23
3. vers
Induljunk, menjünk föl Bételbe! Oltárt akarok ott készíteni az Istennek, aki meghallgatott, amikor nyomorúságban voltam, és velem volt az úton, amelyen jártam.
4. vers
Átadták azért Jákóbnak a náluk levő idegen isteneket mind meg a fülbevalóikat is, Jákób pedig elásta azokat a sikemi cserfa alá.
5. vers
Majd elindultak. Isten pedig rettegéssel töltötte el a környező városokat, úgyhogy nem vették üldözőbe Jákób fiait.
6. vers
Így érkezett meg Jákób Lúzba, azaz Bételbe, amely Kánaán földjén van, az egész néppel együtt, amely vele volt.
→
1Móz 28,19
7. vers
Oltárt épített ott, és elnevezte azt a helyet Él-Bételnek, mert ott jelentette ki magát neki az Isten, amikor bátyja elől menekült.
8. vers
Ott halt meg Debóra, Rebeka dajkája. Bétel mellett temették el egy tölgyfa alá, amelyet Siratás Tölgyének neveztek el.
9. vers
Isten újból megjelent Jákóbnak, miután visszatért Paddan-Arámból, és megáldotta őt.
10. vers
Ezt mondta neki Isten: Jákób a te neved. De nem neveznek többé Jákóbnak, hanem Izráel lesz a neved. Így nevezte el Izráelnek.
→
1Móz 32,29
11. vers
Majd ezt mondta neki Isten: Én vagyok a Mindenható Isten! Szaporodjál és sokasodjál! Nép származik tőled, sőt népek sokasága, és királyok sarjadnak ágyékodból.
→
1Móz 17,1;
1Móz 28,3
12. vers
Neked adom azt a földet, amelyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, utánad pedig utódaidnak adom azt a földet.
13. vers
Azután eltávozott tőle Isten, arról a helyről, ahol beszélt vele.
14. vers
Jákób pedig szent oszlopot állított azon a helyen, ahol beszélt vele; kőoszlopot, és italáldozatot mutatott be rajta, és olajat öntött rá.
→
1Móz 28,18
15. vers
Jákób Bételnek nevezte el azt a helyet, ahol Isten beszélt vele.
Ráhel halála
16. vers
Azután elindultak Bételből. Már csak rövid út választotta el őket Efrátától, amikor Ráhel szülni kezdett. A szülés azonban nehéz volt.
17. vers
A nehéz szülés közben ezt mondta neki a bába: Ne félj, mert most is fiad lett!
18. vers
Amikor már-már elszállt belőle a lélek, mert haldoklott, Benóninak nevezte el a fiát. Az apja viszont Benjáminnak nevezte el.
20. vers
Sírja fölé Jákób emlékoszlopot állított. Ráhel sírjának az emlékoszlopa ez még ma is.
21. vers
Azután továbbment Izráel, és Migdal-Éderen túl vert sátrat.
22. vers
Amikor Izráel már azon a földön lakott, elment Rúben, és Bilhával, apja másodfeleségével hált, de Izráel tudomást szerzett erről.
Jákóbnak tizenkét fia volt.
→
1Móz 49,4
24. vers
Ráhel fia volt József és Benjámin.
25. vers
Bilhának, Ráhel szolgálóleányának a fia volt Dán és Naftáli.
26. vers
Zilpának, Lea szolgálóleányának a fia volt Gád és Ásér. Ezek voltak Jákób fiai, akik Paddan-Arámban születtek.
27. vers
Jákób végül eljutott apjához, Izsákhoz Mamréba, Kirjat-Arbába, azaz Hebrónba, ahol Ábrahám és Izsák jövevényként lakott.
→
1Móz 13,18;
Józs 14,15
28. vers
Izsák életkora száznyolcvan esztendő volt.
29. vers
Akkor elhunyt Izsák, meghalt öregen, betelve az élettel, és elődei mellé került. Fiai, Ézsau és Jákób temették el.
→
1Móz 49,31;
1Móz 25,8
Könyvek
