Mózes első könyve
22. fejezet
Isten próbára teszi Ábrahám hitét
1. vers
Ezek után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és megszólította: Ábrahám! Ő pedig így felelt: Itt vagyok.
→
Zsid 11,17
2. vers
Isten ezt mondta: Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot, menj el Mórijjá földjére, és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked!
3. vers
Ábrahám fölkelt reggel, fölnyergelte a szamarát, maga mellé vette két szolgáját meg Izsákot, a fiát. Fát is hasogatott az áldozathoz. Azután elindult arra a helyre, amelyet az Isten mondott neki.
4. vers
A harmadik napon fölemelte tekintetét Ábrahám, és meglátta azt a helyet messziről.
5. vers
Ekkor így szólt Ábrahám a szolgáihoz: Maradjatok itt a szamárral, én pedig a fiammal elmegyek oda, imádkozunk, és utána visszatérünk hozzátok.
6. vers
Fogta tehát Ábrahám az égőáldozathoz való fát, rátette a fiára, Izsákra, ő maga pedig a tüzet meg a kést vitte; így mentek ketten együtt.
7. vers
Egyszer csak Izsák megszólította apját, Ábrahámot: Apám! Ő ezt felelte: Itt vagyok, fiam. Izsák megkérdezte: Itt van a tűz meg a fa, de hol van a bárány az áldozathoz?
8. vers
Ábrahám azt mondta: Isten majd gondoskodik bárányról az áldozathoz, fiam. Így mentek tovább ketten együtt.
9. vers
Amikor eljutottak arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, oltárt épített ott Ábrahám, elrendezte rajta a fadarabokat, megkötözte a fiát, Izsákot, és föltette az oltárra a fadarabok tetejére.
10. vers
De amint kinyújtotta Ábrahám a kezét, és megfogta a kést, hogy levágja a fiát,
11. vers
kiáltott neki az Úr angyala az égből: Ábrahám! Ábrahám! Ő így felelt: Itt vagyok.
12. vers
Az angyal így szólt: Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet.
→
Jak 2,21
13. vers
Akkor fölemelte Ábrahám a tekintetét, és meglátta, hogy ott van egy kos, szarvánál fogva fönnakadva a bozótban. Odament Ábrahám, fogta a kost, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia helyett.
14. vers
Azután így nevezte el Ábrahám azt a helyet: Az Úr gondoskodik. Ma ezt mondják: Az Úr hegyén a gondviselés.
15. vers
Az Úr angyala másodszor is kiáltott Ábrahámnak az égből,
16. vers
és ezt mondta: Magamra esküszöm, így szól az Úr, hogy mivel így tettél, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet,
→
Zsid 6,13
17. vers
azért gazdagon megáldalak, és úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint égen a csillag, vagy mint a homokszemek a tengerparton. A te utódod birtokolni fogja ellenségei kapuját,
→
1Móz 12,2;
1Móz 15,5;
1Móz 16,10;
1Móz 24,60;
1Móz 26,3;
1Móz 32,13;
2Móz 32,13;
Zsid 6,13;
Zsid 11,12
19. vers
Ezután Ábrahám visszatért szolgáihoz, elindultak, és együtt elmentek Beérsebába. Ábrahám továbbra is Beérsebában lakott.
Náhór utódai
20. vers
Ezek után hírül adták Ábrahámnak: Milká is szült fiúkat öcsédnek, Náhórnak:
→
1Móz 11,29
21. vers
Úcot, az elsőszülöttjét, Búzt, annak öccsét, és Kemúélt, Arám atyját,
22. vers
továbbá Keszedet, Hazót és Pildást, Jidláfot és Betúélt.
24. vers
Másodfelesége, akinek Reúmá volt a neve, szintén szült neki: Tebahot, Gahamot, Tahast és Maakát.
Könyvek
