Mózes első könyve
21. fejezet
Izsák születése
1. vers
Azután meglátogatta az Úr Sárát, ahogyan megmondta, és úgy cselekedett az Úr Sárával, ahogy megígérte.
→
1Móz 17,19;
1Móz 18,10
2. vers
Sára teherbe esett, és fiút szült Ábrahámnak öregkorára, abban az időben, amelyet megígért neki Isten.
→
Gal 4,22;
Zsid 11,11
3. vers
Ábrahám Izsáknak nevezte el újszülött fiát, akit Sára szült neki.
5. vers
Ábrahám százesztendős volt, amikor fia, Izsák megszületett.
6. vers
Akkor ezt mondta Sára: Nevetségessé tett engem az Isten, kinevet mindenki, aki csak hallja.
→
1Móz 18,12
7. vers
Ezt is mondta: Ki jósolta volna meg Ábrahámnak, hogy fog még Sára fiakat szoptatni? Mert fiút szültem öregkorára.
8. vers
Amikor a gyermek nagyobb lett, elválasztották. Ábrahám pedig nagy lakomát készített azon a napon, amelyen elválasztották Izsákot.
→
1Móz 16,5
Hágár és Izmael elűzése
9. vers
Amikor Sára nevetni látta az egyiptomi Hágár fiát, akit Hágár szült Ábrahámnak,
10. vers
ezt mondta Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálóleányt és a fiát, mert nem örökölhet együtt egy szolgálóleány fia az én fiammal, Izsákkal!
→
Gal 4,30
11. vers
Ez a beszéd Ábrahámnak igen rosszul esett, a fia miatt.
12. vers
De Isten ezt mondta Ábrahámnak: Ne bánkódj a fiú és a szolgálóleányod miatt! Bármit mond neked Sára, hallgass a szavára, mert Izsákot fogják a te utódodnak nevezni.
→
Róm 9,7;
Zsid 11,18
13. vers
De a szolgálóleány fiából is népet támasztok, mert ő is tőled származik.
→
1Móz 25,12
14. vers
Ábrahám fölkelt reggel, fogott egy kenyeret meg egy tömlő vizet, és odaadta Hágárnak. Föltette azt az asszony vállára, és elküldte őt a gyermekkel együtt. Így ment el, és bolyongott Beérseba pusztájában.
15. vers
Amikor kifogyott a víz a tömlőből, letette a gyermeket az egyik bokor alá,
16. vers
maga pedig elment, leült vele szemben egy nyíllövésnyi távolságban, és ezt mondta: Ne lássam, amikor meghal a gyermek! Ott ült vele szemben, és hangosan sírt.
17. vers
De Isten meghallotta a fiú hangját, Isten angyala pedig kiáltott a mennyből Hágárnak, és így szólt hozzá: Mi van veled, Hágár? Ne félj, mert meghallotta Isten a fiú hangját onnan, ahol fekszik!
18. vers
Kelj föl, vedd fel a fiút, és fogd kézen, mert nagy népet támasztok belőle!
19. vers
És megnyitotta Isten az asszony szemét, úgyhogy meglátott egy forrást. Odament, megtöltötte a tömlőt vízzel, és megitatta a fiút.
20. vers
Isten pedig vele volt a fiúval, és az felnövekedett. A pusztában lakott, és íjász lett.
21. vers
Párán pusztájában lakott, anyja pedig Egyiptom földjéről szerzett neki feleséget.
Ábrahám és Abímelek szövetsége
22. vers
Történt abban az időben, hogy Abímelek és hadseregparancsnoka, Píkól azt mondta Ábrahámnak: Isten van veled mindenben, amit cselekszel.
→
1Móz 26,26
23. vers
Esküdj meg nekem most Istenre, hogy nem csalsz meg sem engem, sem a fiamat, sem az unokámat, hanem olyan hűségesen bánsz velem és azzal a földdel, ahol jövevény vagy, ahogyan én bántam veled!
24. vers
Ábrahám így felelt: Megesküszöm.
25. vers
De Ábrahám szemrehányást tett Abímeleknek amiatt, hogy Abímelek szolgái erőszakkal elfoglaltak tőle egy kutat.
→
1Móz 26,15
26. vers
Abímelek ezt mondta: Nem tudom, ki tette ezt. Te sem szóltál nekem, én sem hallottam róla, csak ma.
27. vers
Akkor Ábrahám juhokat meg marhákat hozatott, és Abímeleknek adta. Majd szövetséget kötöttek egymással.
28. vers
De Ábrahám különállított a nyájból hét bárányt.
29. vers
Abímelek megkérdezte Ábrahámtól: Mire való ez a hét bárány, amelyeket különállítottál?
30. vers
Ő azt felelte: Fogadd el tőlem ezt a hét bárányt, annak bizonyságául, hogy én ástam ezt a kutat.
31. vers
Azért nevezték el azt a helyet Beérsebának, mert ott tettek esküt ők ketten.
→
1Móz 26,33
32. vers
Miután megkötötték a szövetséget Beérsebában, fölkelt Abímelek és hadseregparancsnoka, Píkól, és visszatértek a filiszteusok földjére.
33. vers
Ábrahám pedig tamariszkuszfákat ültetett Beérsebában, és segítségül hívta ott az Úrnak, az Örökkévaló Istennek a nevét.
34. vers
Azután még hosszú ideig élt jövevényként Ábrahám a filiszteusok földjén.
Könyvek
