Mózes első könyve
capítulo 21
Izsák születése
verso 1
Azután meglátogatta az Úr Sárát, ahogyan megmondta, és úgy cselekedett az Úr Sárával, ahogy megígérte.
→
1Móz 17,19;
1Móz 18,10
verso 2
Sára teherbe esett, és fiút szült Ábrahámnak öregkorára, abban az időben, amelyet megígért neki Isten.
→
Gal 4,22;
Zsid 11,11
verso 3
Ábrahám Izsáknak nevezte el újszülött fiát, akit Sára szült neki.
verso 5
Ábrahám százesztendős volt, amikor fia, Izsák megszületett.
verso 6
Akkor ezt mondta Sára: Nevetségessé tett engem az Isten, kinevet mindenki, aki csak hallja.
→
1Móz 18,12
verso 7
Ezt is mondta: Ki jósolta volna meg Ábrahámnak, hogy fog még Sára fiakat szoptatni? Mert fiút szültem öregkorára.
verso 8
Amikor a gyermek nagyobb lett, elválasztották. Ábrahám pedig nagy lakomát készített azon a napon, amelyen elválasztották Izsákot.
→
1Móz 16,5
Hágár és Izmael elűzése
verso 9
Amikor Sára nevetni látta az egyiptomi Hágár fiát, akit Hágár szült Ábrahámnak,
verso 10
ezt mondta Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálóleányt és a fiát, mert nem örökölhet együtt egy szolgálóleány fia az én fiammal, Izsákkal!
→
Gal 4,30
verso 11
Ez a beszéd Ábrahámnak igen rosszul esett, a fia miatt.
verso 12
De Isten ezt mondta Ábrahámnak: Ne bánkódj a fiú és a szolgálóleányod miatt! Bármit mond neked Sára, hallgass a szavára, mert Izsákot fogják a te utódodnak nevezni.
→
Róm 9,7;
Zsid 11,18
verso 13
De a szolgálóleány fiából is népet támasztok, mert ő is tőled származik.
→
1Móz 25,12
verso 14
Ábrahám fölkelt reggel, fogott egy kenyeret meg egy tömlő vizet, és odaadta Hágárnak. Föltette azt az asszony vállára, és elküldte őt a gyermekkel együtt. Így ment el, és bolyongott Beérseba pusztájában.
verso 15
Amikor kifogyott a víz a tömlőből, letette a gyermeket az egyik bokor alá,
verso 16
maga pedig elment, leült vele szemben egy nyíllövésnyi távolságban, és ezt mondta: Ne lássam, amikor meghal a gyermek! Ott ült vele szemben, és hangosan sírt.
verso 17
De Isten meghallotta a fiú hangját, Isten angyala pedig kiáltott a mennyből Hágárnak, és így szólt hozzá: Mi van veled, Hágár? Ne félj, mert meghallotta Isten a fiú hangját onnan, ahol fekszik!
verso 18
Kelj föl, vedd fel a fiút, és fogd kézen, mert nagy népet támasztok belőle!
verso 19
És megnyitotta Isten az asszony szemét, úgyhogy meglátott egy forrást. Odament, megtöltötte a tömlőt vízzel, és megitatta a fiút.
verso 20
Isten pedig vele volt a fiúval, és az felnövekedett. A pusztában lakott, és íjász lett.
verso 21
Párán pusztájában lakott, anyja pedig Egyiptom földjéről szerzett neki feleséget.
Ábrahám és Abímelek szövetsége
verso 22
Történt abban az időben, hogy Abímelek és hadseregparancsnoka, Píkól azt mondta Ábrahámnak: Isten van veled mindenben, amit cselekszel.
→
1Móz 26,26
verso 23
Esküdj meg nekem most Istenre, hogy nem csalsz meg sem engem, sem a fiamat, sem az unokámat, hanem olyan hűségesen bánsz velem és azzal a földdel, ahol jövevény vagy, ahogyan én bántam veled!
verso 24
Ábrahám így felelt: Megesküszöm.
verso 25
De Ábrahám szemrehányást tett Abímeleknek amiatt, hogy Abímelek szolgái erőszakkal elfoglaltak tőle egy kutat.
→
1Móz 26,15
verso 26
Abímelek ezt mondta: Nem tudom, ki tette ezt. Te sem szóltál nekem, én sem hallottam róla, csak ma.
verso 27
Akkor Ábrahám juhokat meg marhákat hozatott, és Abímeleknek adta. Majd szövetséget kötöttek egymással.
verso 28
De Ábrahám különállított a nyájból hét bárányt.
verso 29
Abímelek megkérdezte Ábrahámtól: Mire való ez a hét bárány, amelyeket különállítottál?
verso 30
Ő azt felelte: Fogadd el tőlem ezt a hét bárányt, annak bizonyságául, hogy én ástam ezt a kutat.
verso 31
Azért nevezték el azt a helyet Beérsebának, mert ott tettek esküt ők ketten.
→
1Móz 26,33
verso 32
Miután megkötötték a szövetséget Beérsebában, fölkelt Abímelek és hadseregparancsnoka, Píkól, és visszatértek a filiszteusok földjére.
verso 33
Ábrahám pedig tamariszkuszfákat ültetett Beérsebában, és segítségül hívta ott az Úrnak, az Örökkévaló Istennek a nevét.
verso 34
Azután még hosszú ideig élt jövevényként Ábrahám a filiszteusok földjén.
Libros
