Jesája
44. fejezet
1. vers
Most azonban halljad Jákób szolgám és Izráel, akit kiválasztottam,
2. vers
így szól az Örökkévaló a te teremtőd és alkotód, aki születésed óta gyámolít: Ne félj szolgám, Jákób és Jesúrún, választottam!
3. vers
Amint vizet öntök a szomjú földre és hömpölygő vízáradatot a száraz talajra, úgy öntöm szellememet a te magzatodra és áldásomat sarjadékaidra,
4. vers
és dúsan tenyésznek a sarjú között, mint a fűzfák a vizek patakjai mellett.
5. vers
Az egyik így szól: Az Örökkévalóé vagyok én és a másik Jákób nevére hivatkozik. Az egyik Istennek írja kezét és a másik Izráel nevével dicsőíti magát.
6. vers
Így szól az Örökkévaló Izráel királya és megváltója a Seregek Ura: Én vagyok első és utolsó és rajtam kívül nincsen Isten,
7. vers
és ki volna képes, úgy mint Én, hogy hívja a korszakokat és előre hirdesse és elrendezze Előttem, mint Én, mióta elhelyeztem az Örökkévalóság népét; és a jövendőket és amik elkövetkeznek, jelentsék meg a népeknek.
8. vers
Ti pedig ne féljetek és ne remegjetek, hiszen már régesrég közöltem veled és hallattam veled, tehát ti lehettek tanúim. Van-e Isten rajtam kívül? Ugye nincs más kőszirt, nem tudok róla.
9. vers
A bálványfaragók mind kábák és imádott drága bálványaik haszontalanok, alkotóik maguk tanuskodhatnak, hogy nem látnak és nem tudnak semmiről; hogy szégyent valljanak.
10. vers
Kik azok, akik Istent alkotnak és bálványalakot öntenek céltalanul?
11. vers
Íme minden hívük szégyent vall és alkotóművészeik csak emberek; gyűljenek össze mind, álljanak elő, rémüljenek meg és valljanak szégyent együttesen.
12. vers
A fémkovács fejszét készít, izzó szénnel dolgozik és kalapácsokkal formálja, kidolgozza karja erejével, éhezett is és nem volt már ereje, nem ivott vizet és elbágyadt.
13. vers
A fafaragó mérőzsinórt feszít, az alakot kivonalazza krétakővel, előkészíti gyalúval, formálja cirkalommal, kidolgozza emberi mintára, mint házban lakó emberi szépséget.
14. vers
Erre a célra cédrusokat vág ki, cserfát és tölgyet válogat, az erdő fái között a legerősebbet keresi, még fenyőt is ültet és várja, hogy az eső megnövelje,
15. vers
és abból a fából, amit az ember tüzelőre használ, vett magának, melegszik mellette, fűt és kenyeret süt és Istent csinál és leborul előtte. Ő alkotta bálvánnyá és meghajtja magát előtte.
16. vers
A felét elégette tűzben, a felén húst készít magának, hogy megegye, sültet süt, hogy jóllakjék, föl is melegszik mellette és azt mondja: Hej, de jól megmelegedtem, élveztem a tüzet,
17. vers
és a többiből Istent készít, bálványt, amely előtt meghajol, amelyhez imádkozik, így szólva hozzá: Ments meg engem, mert te vagy az én Istenem.
18. vers
Tudatlanok ezek, oktalanok, be van tapasztva szemük, hogy ne lássanak és a szívük, hogy ne legyen bennük értelem.
19. vers
Ó, hogy nem veszi szívére és nincs benne annyi tudás és felfogás, hogy mondaná: A felét elégettem tűzben, kenyeret is sütöttem parazsán, húst sütöttem és jóllaktam és most a maradékából bálványt készítsek? Egy fatönk előtt hajoljak meg?
20. vers
Ez a hamuban legelő, akit az elámított szív félrevezetett, nem fogja megmenteni lelkét és nem mondhatja: Nincsen-e hazugság az én jobbkezemben!
21. vers
Ezekre gondolj Jákób és Izráel, mert szolgám vagy, arra teremtettelek, hogy szolgám légy, ó Izráel, te nem fogsz engem elfelejteni.
22. vers
Eltörlöm, mint a párázatot bűneidet és mint a felleget a te vétkeidet. Térj vissza hozzám, mert megváltottalak.
23. vers
Ujjongjatok dalban, ti egek, mert cselekszik az Isten, riadozzatok örömben a földnek mélységes alapzatai, bércek törjetek ki örömdalban, erdők és minden fájuk, mert megváltotta az Örökkévaló Jákóbot és Izráelben dicsőségét leli.
Könyvek
