Jesája
6. fejezet
1. vers
Uzzijáhu király elhalálozása évében láttam az Örökkévalót, amint ült egy magas és fönséges trónon és ruhájának uszálya betöltötte a templomot.
2. vers
Szeráfok állottak mögötte, hat-hat szárnya volt mindegyiknek, kettővel befödi arcát, kettővel eltakarja lábát és kettővel röpülhet,
3. vers
és kiáltott egyik a másikhoz és szólott: Szent, szent, szent az Örökkévaló, a Seregek Ura, az egész föld telve van fenségével.
4. vers
És megrendültek a tetőgerendák oszlopai a kiáltó hangtól és a ház megtelt füsttel.
5. vers
És én szóltam: Jaj nekem, mert végem van, mivelhogy tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép között lakom, mert a Királyt, az Örökkévalót a Seregek Urát látták szemeim.
6. vers
És odaröpült hozzám egy a szeráfok közül és kezében zsarátnok volt, amelyet fogóvassal vett föl az oltárról,
7. vers
és szájamhoz érintette és szólott: Íme megérintette ez ajkadat és eltávozik a te bűnöd és vétked engesztelést nyer.
8. vers
És hallottam az Örökkévalót, amint szólt: Kit küldjek és ki fog menni nekünk? És szóltam: Ime itt vagyok, küldj engem!
9. vers
És szólott: Menj és mondd meg a népnek: Hallani fogjátok, de nem fogjátok megérteni, látni fogjátok, de nem lesz bennetek tudássá.
10. vers
Hájas ennek a népnek a szíve, a füle nehézhallású és a szeme homályos, mert különben látna szemével és hallana fülével és a szíve megértené és megtérne és meggyógyulna,
11. vers
és szóltam én: Meddig lesz ez így, ó Uram? és Ő szólott: Ameddig a városok pusztán üresen nem tátonganak, lakó nélkül és a házak emberek nélkül és a föld sivataggá nem sorvad.
12. vers
És az Örökkévaló eltávolítja az embert és nagy lesz az elhagyatottság az ország belsejében.
13. vers
És ha még megmarad benne egy tizedrész és az is újra pusztulásra lesz, mégis mint a tölgyfa és a nyárfa, melynek megdőlte után is megmarad törzse, így az ő törzse is szentség magvának megmarad.
Könyvek
