Jesája

Chapters:

1 6 7 9 27 28 …   ⇤ ← 6 → ⇥

verse #1

Uzzijáhu király elhalálozása évében láttam az Örökkévalót, amint ült egy magas és fönséges trónon és ruhájának uszálya betöltötte a templomot.

verse #2

Szeráfok állottak mögötte, hat-hat szárnya volt mindegyiknek, kettővel befödi arcát, kettővel eltakarja lábát és kettővel röpülhet,

verse #3

és kiáltott egyik a másikhoz és szólott: Szent, szent, szent az Örökkévaló, a Seregek Ura, az egész föld telve van fenségével.

verse #4

És megrendültek a tetőgerendák oszlopai a kiáltó hangtól és a ház megtelt füsttel.

verse #5

És én szóltam: Jaj nekem, mert végem van, mivelhogy tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép között lakom, mert a Királyt, az Örökkévalót a Seregek Urát látták szemeim.

verse #6

És odaröpült hozzám egy a szeráfok közül és kezében zsarátnok volt, amelyet fogóvassal vett föl az oltárról,

verse #7

és szájamhoz érintette és szólott: Íme megérintette ez ajkadat és eltávozik a te bűnöd és vétked engesztelést nyer.

verse #8

És hallottam az Örökkévalót, amint szólt: Kit küldjek és ki fog menni nekünk? És szóltam: Ime itt vagyok, küldj engem!

verse #9

És szólott: Menj és mondd meg a népnek: Hallani fogjátok, de nem fogjátok megérteni, látni fogjátok, de nem lesz bennetek tudássá.

verse #10

Hájas ennek a népnek a szíve, a füle nehézhallású és a szeme homályos, mert különben látna szemével és hallana fülével és a szíve megértené és megtérne és meggyógyulna,

verse #11

és szóltam én: Meddig lesz ez így, ó Uram? és Ő szólott: Ameddig a városok pusztán üresen nem tátonganak, lakó nélkül és a házak emberek nélkül és a föld sivataggá nem sorvad.

verse #12

És az Örökkévaló eltávolítja az embert és nagy lesz az elhagyatottság az ország belsejében.

verse #13

És ha még megmarad benne egy tizedrész és az is újra pusztulásra lesz, mégis mint a tölgyfa és a nyárfa, melynek megdőlte után is megmarad törzse, így az ő törzse is szentség magvának megmarad.

Chapters:

1 6 7 9 27 28 29 40 41 42 43 44 49 50 51 52 54 55 60 61 62 63 66