chapter 27
A jövendőben gyökeret ver Jákób, bimbót hajt és virágzik Izráel és megtelik a világ színe gyümölccsel.
Vajjon eleddig úgy sújtotta-e őt az Isten, amint sujtotta sujtó ellensége; avagy az általa megöltek mértéke szerint mészároltatott-e Izráel?
Bizonyára bűnrovásának mértéke szerint száműzetést róva reá, szálltál pörbe véle, Isten! aki kemény viharával elsodorta őt a keleti szélvihar napján.
Tehát csak akkor nyer engesztelést Jákób bűne és csak akkor lesz meg bűne eltüntetésének minden eredménye, ha a bálványoltárok minden kövét összezúzott görgetegkövekké teszi, hogy nem támadhatnak fel többé a bálványligetek és a napimádó bálványoszlopok.
Bizony, az erős város magánosan áll, elhagyott, néptelen hajlék, olyan, mint a sivatag; ott legelész a borjú, ott hever és pusztítja hajtásait;
ha elszáradnak gallyai, letörik őket, asszonyok jönnek és föltüzelik, mert nem értelmes nép ez, azért nem irgalmaz néki Alkotója és Teremtője nem kegyelmez néki.
De lészen majd azon a napon, hogy cséplést végez az Örökkévaló a nagy folyam örvénylő sodrától Egyiptom patakjáig, azután össze lesztek szedve egyenként, ti, Izráel fiai!
És lészen azon a napon, hogy hatalmas kürtön riadó zendül és visszajönnek mind, akik Asszíria országában tévelyegnek és akik Egyiptom országában számüzetésben züllenek és hálatelten leborulnak az Örökkévaló előtt a Szentség hegyén Jeruzsálemben.