chapter 28
De jaj neked, Efrájim iszákosainak büszke koronája és pompázó ékességének hervadó virága, mely a bortól legyőzöttek kövér tájának csúcsán emelkedik,
mert erős és hatalmas Istennek végzése, mint jégeső zápora, mint vészes vihar, mint hatalmas vizek sodró árja, úgy tör az országra hatalommal.
Lábak tiprásával tapossa szét Efrájim iszákosainak büszke koronáját.
És lészen pompázó ékességének hervadó virága, mely a dús tájak kimagasló ormán emelkedik, mint a korán érő füge, mikor még nincs itt a gyümölcsszedés ideje, amelyet alig hogy megpillant a szemlélő, még alig van tenyerében, már hirtelen lenyeli.
Azon a napon az Örökkévaló Isten, a Seregek Ura lészen az ő megmaradt népének dicső koronája és pompás koszorúja.
És mint az ítélet szelleme lesz azzal, aki az ítélőszéken ül és mint a hatalom szelleme lesz azokkal, akik visszaverik a háborút a kapuknál.
Ámde ők még mindíg bortól támolyognak és a részegítő italtól tántorognak, pap és próféta mámoritaltól szédelegnek, a bornak hatalmában révedeznek, a szeszes italtól megzavarodnak, tévednek a látásban és bizonytalanok az ítéletben.
Így minden asztal telve van már szennyel határtalanul.
Kit lehet így tanítani tudásra? Kivel lehet megértetni Isten üzenetét, talán a tejtől elválasztott, az anyakebelről elszakasztott csecsemőkkel?
Mert „parancsra parancs, parancsra parancs, utasításra utasítás, rendelkezésre rendelkezés, itt egy kicsi, ott egy kicsi”,
mert mintha idegen ajakkal és más népnek nyelvén szólna ehhez a néphez az Isten,
aki kijelentette néki, hogy abban van a nyugalom, ha nyugalmat szereznek a lankadónak és abban van a megenyhülés; de ők nem akarták meghallgatni,
ezért bekövetkezik, hogy Isten szava valóban parancsra parancs, utasításra utasítás, rendelkezésre rendelkezés, egy kicsit itt, egy kicsit ott, – azért, hogy jártukban visszatántoruljanak, összetörjenek, kelepcébe jussanak és tőrben vergődjenek.