Jesája
62. fejezet
1. vers
Cijón miatt nem hallgatok el, Jeruzsálem miatt nem maradok szótlan, amíg föl nem kel, mint a napfény az ő igazsága, és az ő üdve, mint a lobogó fáklya.
2. vers
És látni fogják nemzetek a te igazságodat és a királyok mind a te dicsőségedet és elneveznek téged új névvel, amelyet az Örökkévaló ajka fog megállapítani.
3. vers
Te tündöklő korona leszel az Örökkévaló kezében és a királyi fejdísz Istened tenyerén.
4. vers
Nem mondhatják többé neked: Elhagyatott. Országodról sem mondhatják többé: Pusztaság. Hanem téged nevezni fognak Isten kedveltjének és országodat gondviseltnek, mert az Örökkévaló kedvel téged és Ő lesz gondviselője országodnak.
5. vers
Valamint az ifjú frigyet köt a hajadonnal, úgy lesznek veled a te fiaid és valamint a vőlegény örvend menyasszonyának, úgy örvend néked Istened.
6. vers
Őröket rendelek Én, ó Jeruzsálem, a te várfalaidra, hogy egész nappal és egész éjjel el ne hallgassanak; akik az Örökkévaló nevét említitek: ne vesztegeljetek,
7. vers
és ne adjatok nyugtot néki, míg meg nem erősíti Jeruzsálemet és nem teszi dicsőségessé a földön.
8. vers
Mert jobbkarjára és hatalmas karjára megesküdött az Örökkévaló: Nem adom többé a te búzádat eledelül ellenségeidnek, nem fogják többé idegenek fiai inni mustodat, amelyért fáradoztál.
9. vers
Hanem akik begyüjtik, azok élvezik és magasztalják az Örökkévalót és akik betakarítják, azok fogyasztják Szentségem pitvaraiban.
10. vers
Induljatok, induljatok a kapukon át, egyengessétek a népnek útját, töltsétek föl, töltsétek föl az emelt utat, tisztítsátok meg kövektől; azután emeljétek föl a hívó lobogót a népek felé!
11. vers
Íme az Örökkévaló a föld szélei felé hallatta szózatát: Mondjátok meg Cijón leányának: íme elérkezett a te üdvöd! Íme vele van a jutalom és előtte az érdemnek bére!
12. vers
És nevezni fogják őket a szentség népének, az Örökkévaló megváltottjainak; téged pedig neveznek számontartott, el nem hagyott városnak!
Könyvek
