40. fejezet
Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, úgymond a ti Istenetek!
Szívéhez szóljatok Jeruzsálemnek és hirdessétek neki, hogy letelt az ő nehéz szolgálata, hogy le van róva az ő bűne, hogy elvette az Örökkévaló kezéből minden bűnrovásának kétszeresét.
Egy hang kiált: Egyengessétek az Örökkévaló útját a sivatagban, építsetek egyenes utat a mi Istenünknek a vadonban.
Minden völgy emelkedjék, minden orom és bérc hajoljon le, a zeg-zúgos legyen símává és a szakadékos síkká,
hogy megnyilatkozzék az Örökkévalónak glóriája és minden test együtt lássa, hogy az Örökkévaló ajka szólt…
Egy hang szólal: Hirdesd! és legott közli, mit hirdessek: Minden test hervadó fű és minden kelleme olyan, mint a rét virága!
Elszárad a fű, elhervad a virág, mert az Örökkévaló lehellete ráfuvall; Ó, valóban hervadó fű a nép!
Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre fennmarad!
Magas hegyre menj föl Cijón örömhírhordozója, nagy erővel emeld föl hangodat Jeruzsálem örömhírhordozója; emeld, ne félj, mondd Júda városainak: Íme, a ti Istenetek!
Íme az Úr, az Örökkévaló az Ő erejével jön és karja uralmat teremt neki; íme, az Ő jutalmazása vele van és bérfizetése előtte jár!
Mint a pásztor, aki legelteti nyáját, karjára gyüjti báránykáit és ölében viszi, és az anyaállatokat gondosan tereli.
Vajjon ki az, aki tenyerével megméri a tengereket, araszával kiszabja az égboltozatot, három ujjával összefogja a föld porát, mérlegen mérve a hegyeket és a halmokat a mérlegserpenyőben?
Vajjon ki irányította az Örökkévaló szellemét és hol a férfi, aki tanácsot közölt véle?
Kitől kért Ő tanácsot, ki igazította útba, ki oktatta a helyes irányba, ki tanította tudásra és a mély belátás útját ki ismertette Vele?
Íme, a hatalmas nemzetek olyanok Előtte, mint egy csepp a vödör szélén, mint a mérlegen maradt törmelék. Íme, a szigeteket szétszórja, mint a porszemet.
És a Libánon nem elegendő oltári tüzelőnek és állatvilága nem elegendő oltári áldozatnak!
Mind a nemzetek semmiségek Véle szemben, az üres semminél kevesebbet számítanak Előtte.
És ti kihez akarjátok hasonlítani a Mindenhatót és milyen alakot mértek össze vele?
Vajjon a bálványképet, amelyet a művész megöntött és az ötvös arannyal vont be és az ötvözőnek ezüstlánca ékesít?
Vagy pedig az áldozó szegénynek bálványával, aki nem rothadó fát választ és bölcs mestert keres magának, hogy készítsen olyan bálványt, amely eresztékeiben nem ismer ingadozást?
Talán mégis tudjátok, talán hallottatok róla, talán közölték véletek kezdettől fogva, talán nyertetek valami fogalmat a földnek alapjairól?
Ő az, aki trónol a föld kerületén és lakosai olyanok előtte, mint a sáskák; aki kifeszíti, mint a kárpitot az égboltozatot és kiterjeszti, mint egy lakható sátort,
Ő az, aki uralkodókat semmivé tesz, a földnek bíráit hiú ürességgé!
Még alig vannak elültetve, még alig vannak elplántálva, még alig vert gyökeret rostjuk a földben, már rájuk fuvall és elszáradnak és a szélvihar elsodorja őket, mint a tarlót.
Vajjon kivel hasonlítanátok össze Engem, hogy valóban hasonló legyek hozzá, úgymond a Szentséges.
Emeljétek a magasba szemeteket és nézzétek meg, ki teremtette ezeket? Az, aki kivezérli számszerint seregeiket, valamennyit nevén szólítja! – az Ő hatalmának teljessége és erejének szilárdsága folytán el nem maradhat egyetlen egy sem!
Miért mondod Jákób és miért szólsz így Izráel: Rejtve van az én sorsom az Örökkévaló előtt és az én Istenemet elkerüli ügyem?
Nem tudod, nem értesültél róla, hogy a világ Istene az Örökkévaló, aki alkotta a föld széleit, nem ismer fáradtságot, sem bágyadtságot és kifürkészhetetlen az Ő bölcsessége?
Erőt ad a lankadónak és az erőtlennek kitartását gyarapítja.
Elfáradhatnak az ifjak és kimerülhetnek, erős fiatalok is kidűlhetnek,
de akik Istenben bíznak, megújítják erejüket; szárnyat növesztenek, mint a sasok; ha futnak, nem fáradnak, ha járnak, nem lankadnak.