Jesája

40. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, úgymond a ti Istenetek!


2. vers

Szívéhez szóljatok Jeruzsálemnek és hirdessétek neki, hogy letelt az ő nehéz szolgálata, hogy le van róva az ő bűne, hogy elvette az Örökkévaló kezéből minden bűnrovásának kétszeresét.


3. vers

Egy hang kiált: Egyengessétek az Örökkévaló útját a sivatagban, építsetek egyenes utat a mi Istenünknek a vadonban.


4. vers

Minden völgy emelkedjék, minden orom és bérc hajoljon le, a zeg-zúgos legyen símává és a szakadékos síkká,


5. vers

hogy megnyilatkozzék az Örökkévalónak glóriája és minden test együtt lássa, hogy az Örökkévaló ajka szólt…


6. vers

Egy hang szólal: Hirdesd! és legott közli, mit hirdessek: Minden test hervadó fű és minden kelleme olyan, mint a rét virága!


7. vers

Elszárad a fű, elhervad a virág, mert az Örökkévaló lehellete ráfuvall; Ó, valóban hervadó fű a nép!


8. vers

Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre fennmarad!


9. vers

Magas hegyre menj föl Cijón örömhírhordozója, nagy erővel emeld föl hangodat Jeruzsálem örömhírhordozója; emeld, ne félj, mondd Júda városainak: Íme, a ti Istenetek!


10. vers

Íme az Úr, az Örökkévaló az Ő erejével jön és karja uralmat teremt neki; íme, az Ő jutalmazása vele van és bérfizetése előtte jár!


11. vers

Mint a pásztor, aki legelteti nyáját, karjára gyüjti báránykáit és ölében viszi, és az anyaállatokat gondosan tereli.


12. vers

Vajjon ki az, aki tenyerével megméri a tengereket, araszával kiszabja az égboltozatot, három ujjával összefogja a föld porát, mérlegen mérve a hegyeket és a halmokat a mérlegserpenyőben?


13. vers

Vajjon ki irányította az Örökkévaló szellemét és hol a férfi, aki tanácsot közölt véle?


14. vers

Kitől kért Ő tanácsot, ki igazította útba, ki oktatta a helyes irányba, ki tanította tudásra és a mély belátás útját ki ismertette Vele?


15. vers

Íme, a hatalmas nemzetek olyanok Előtte, mint egy csepp a vödör szélén, mint a mérlegen maradt törmelék. Íme, a szigeteket szétszórja, mint a porszemet.


16. vers

És a Libánon nem elegendő oltári tüzelőnek és állatvilága nem elegendő oltári áldozatnak!


17. vers

Mind a nemzetek semmiségek Véle szemben, az üres semminél kevesebbet számítanak Előtte.


18. vers

És ti kihez akarjátok hasonlítani a Mindenhatót és milyen alakot mértek össze vele?


19. vers

Vajjon a bálványképet, amelyet a művész megöntött és az ötvös arannyal vont be és az ötvözőnek ezüstlánca ékesít?


20. vers

Vagy pedig az áldozó szegénynek bálványával, aki nem rothadó fát választ és bölcs mestert keres magának, hogy készítsen olyan bálványt, amely eresztékeiben nem ismer ingadozást?


21. vers

Talán mégis tudjátok, talán hallottatok róla, talán közölték véletek kezdettől fogva, talán nyertetek valami fogalmat a földnek alapjairól?


22. vers

Ő az, aki trónol a föld kerületén és lakosai olyanok előtte, mint a sáskák; aki kifeszíti, mint a kárpitot az égboltozatot és kiterjeszti, mint egy lakható sátort,


23. vers

Ő az, aki uralkodókat semmivé tesz, a földnek bíráit hiú ürességgé!


24. vers

Még alig vannak elültetve, még alig vannak elplántálva, még alig vert gyökeret rostjuk a földben, már rájuk fuvall és elszáradnak és a szélvihar elsodorja őket, mint a tarlót.


25. vers

Vajjon kivel hasonlítanátok össze Engem, hogy valóban hasonló legyek hozzá, úgymond a Szentséges.


26. vers

Emeljétek a magasba szemeteket és nézzétek meg, ki teremtette ezeket? Az, aki kivezérli számszerint seregeiket, valamennyit nevén szólítja! – az Ő hatalmának teljessége és erejének szilárdsága folytán el nem maradhat egyetlen egy sem!


27. vers

Miért mondod Jákób és miért szólsz így Izráel: Rejtve van az én sorsom az Örökkévaló előtt és az én Istenemet elkerüli ügyem?


28. vers

Nem tudod, nem értesültél róla, hogy a világ Istene az Örökkévaló, aki alkotta a föld széleit, nem ismer fáradtságot, sem bágyadtságot és kifürkészhetetlen az Ő bölcsessége?


29. vers

Erőt ad a lankadónak és az erőtlennek kitartását gyarapítja.


30. vers

Elfáradhatnak az ifjak és kimerülhetnek, erős fiatalok is kidűlhetnek,


31. vers

de akik Istenben bíznak, megújítják erejüket; szárnyat növesztenek, mint a sasok; ha futnak, nem fáradnak, ha járnak, nem lankadnak.

Fejezetek:


Könyvek