Jesája

capítulo 40


Capítulos:


verso 1

Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, úgymond a ti Istenetek!


verso 2

Szívéhez szóljatok Jeruzsálemnek és hirdessétek neki, hogy letelt az ő nehéz szolgálata, hogy le van róva az ő bűne, hogy elvette az Örökkévaló kezéből minden bűnrovásának kétszeresét.


verso 3

Egy hang kiált: Egyengessétek az Örökkévaló útját a sivatagban, építsetek egyenes utat a mi Istenünknek a vadonban.


verso 4

Minden völgy emelkedjék, minden orom és bérc hajoljon le, a zeg-zúgos legyen símává és a szakadékos síkká,


verso 5

hogy megnyilatkozzék az Örökkévalónak glóriája és minden test együtt lássa, hogy az Örökkévaló ajka szólt…


verso 6

Egy hang szólal: Hirdesd! és legott közli, mit hirdessek: Minden test hervadó fű és minden kelleme olyan, mint a rét virága!


verso 7

Elszárad a fű, elhervad a virág, mert az Örökkévaló lehellete ráfuvall; Ó, valóban hervadó fű a nép!


verso 8

Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre fennmarad!


verso 9

Magas hegyre menj föl Cijón örömhírhordozója, nagy erővel emeld föl hangodat Jeruzsálem örömhírhordozója; emeld, ne félj, mondd Júda városainak: Íme, a ti Istenetek!


verso 10

Íme az Úr, az Örökkévaló az Ő erejével jön és karja uralmat teremt neki; íme, az Ő jutalmazása vele van és bérfizetése előtte jár!


verso 11

Mint a pásztor, aki legelteti nyáját, karjára gyüjti báránykáit és ölében viszi, és az anyaállatokat gondosan tereli.


verso 12

Vajjon ki az, aki tenyerével megméri a tengereket, araszával kiszabja az égboltozatot, három ujjával összefogja a föld porát, mérlegen mérve a hegyeket és a halmokat a mérlegserpenyőben?


verso 13

Vajjon ki irányította az Örökkévaló szellemét és hol a férfi, aki tanácsot közölt véle?


verso 14

Kitől kért Ő tanácsot, ki igazította útba, ki oktatta a helyes irányba, ki tanította tudásra és a mély belátás útját ki ismertette Vele?


verso 15

Íme, a hatalmas nemzetek olyanok Előtte, mint egy csepp a vödör szélén, mint a mérlegen maradt törmelék. Íme, a szigeteket szétszórja, mint a porszemet.


verso 16

És a Libánon nem elegendő oltári tüzelőnek és állatvilága nem elegendő oltári áldozatnak!


verso 17

Mind a nemzetek semmiségek Véle szemben, az üres semminél kevesebbet számítanak Előtte.


verso 18

És ti kihez akarjátok hasonlítani a Mindenhatót és milyen alakot mértek össze vele?


verso 19

Vajjon a bálványképet, amelyet a művész megöntött és az ötvös arannyal vont be és az ötvözőnek ezüstlánca ékesít?


verso 20

Vagy pedig az áldozó szegénynek bálványával, aki nem rothadó fát választ és bölcs mestert keres magának, hogy készítsen olyan bálványt, amely eresztékeiben nem ismer ingadozást?


verso 21

Talán mégis tudjátok, talán hallottatok róla, talán közölték véletek kezdettől fogva, talán nyertetek valami fogalmat a földnek alapjairól?


verso 22

Ő az, aki trónol a föld kerületén és lakosai olyanok előtte, mint a sáskák; aki kifeszíti, mint a kárpitot az égboltozatot és kiterjeszti, mint egy lakható sátort,


verso 23

Ő az, aki uralkodókat semmivé tesz, a földnek bíráit hiú ürességgé!


verso 24

Még alig vannak elültetve, még alig vannak elplántálva, még alig vert gyökeret rostjuk a földben, már rájuk fuvall és elszáradnak és a szélvihar elsodorja őket, mint a tarlót.


verso 25

Vajjon kivel hasonlítanátok össze Engem, hogy valóban hasonló legyek hozzá, úgymond a Szentséges.


verso 26

Emeljétek a magasba szemeteket és nézzétek meg, ki teremtette ezeket? Az, aki kivezérli számszerint seregeiket, valamennyit nevén szólítja! – az Ő hatalmának teljessége és erejének szilárdsága folytán el nem maradhat egyetlen egy sem!


verso 27

Miért mondod Jákób és miért szólsz így Izráel: Rejtve van az én sorsom az Örökkévaló előtt és az én Istenemet elkerüli ügyem?


verso 28

Nem tudod, nem értesültél róla, hogy a világ Istene az Örökkévaló, aki alkotta a föld széleit, nem ismer fáradtságot, sem bágyadtságot és kifürkészhetetlen az Ő bölcsessége?


verso 29

Erőt ad a lankadónak és az erőtlennek kitartását gyarapítja.


verso 30

Elfáradhatnak az ifjak és kimerülhetnek, erős fiatalok is kidűlhetnek,


verso 31

de akik Istenben bíznak, megújítják erejüket; szárnyat növesztenek, mint a sasok; ha futnak, nem fáradnak, ha járnak, nem lankadnak.

Capítulos:


Libros