Jesája
capítulo 62
verso 1
Cijón miatt nem hallgatok el, Jeruzsálem miatt nem maradok szótlan, amíg föl nem kel, mint a napfény az ő igazsága, és az ő üdve, mint a lobogó fáklya.
verso 2
És látni fogják nemzetek a te igazságodat és a királyok mind a te dicsőségedet és elneveznek téged új névvel, amelyet az Örökkévaló ajka fog megállapítani.
verso 3
Te tündöklő korona leszel az Örökkévaló kezében és a királyi fejdísz Istened tenyerén.
verso 4
Nem mondhatják többé neked: Elhagyatott. Országodról sem mondhatják többé: Pusztaság. Hanem téged nevezni fognak Isten kedveltjének és országodat gondviseltnek, mert az Örökkévaló kedvel téged és Ő lesz gondviselője országodnak.
verso 5
Valamint az ifjú frigyet köt a hajadonnal, úgy lesznek veled a te fiaid és valamint a vőlegény örvend menyasszonyának, úgy örvend néked Istened.
verso 6
Őröket rendelek Én, ó Jeruzsálem, a te várfalaidra, hogy egész nappal és egész éjjel el ne hallgassanak; akik az Örökkévaló nevét említitek: ne vesztegeljetek,
verso 7
és ne adjatok nyugtot néki, míg meg nem erősíti Jeruzsálemet és nem teszi dicsőségessé a földön.
verso 8
Mert jobbkarjára és hatalmas karjára megesküdött az Örökkévaló: Nem adom többé a te búzádat eledelül ellenségeidnek, nem fogják többé idegenek fiai inni mustodat, amelyért fáradoztál.
verso 9
Hanem akik begyüjtik, azok élvezik és magasztalják az Örökkévalót és akik betakarítják, azok fogyasztják Szentségem pitvaraiban.
verso 10
Induljatok, induljatok a kapukon át, egyengessétek a népnek útját, töltsétek föl, töltsétek föl az emelt utat, tisztítsátok meg kövektől; azután emeljétek föl a hívó lobogót a népek felé!
verso 11
Íme az Örökkévaló a föld szélei felé hallatta szózatát: Mondjátok meg Cijón leányának: íme elérkezett a te üdvöd! Íme vele van a jutalom és előtte az érdemnek bére!
verso 12
És nevezni fogják őket a szentség népének, az Örökkévaló megváltottjainak; téged pedig neveznek számontartott, el nem hagyott városnak!
Libros
