Jesája
capítulo 44
verso 1
Most azonban halljad Jákób szolgám és Izráel, akit kiválasztottam,
verso 2
így szól az Örökkévaló a te teremtőd és alkotód, aki születésed óta gyámolít: Ne félj szolgám, Jákób és Jesúrún, választottam!
verso 3
Amint vizet öntök a szomjú földre és hömpölygő vízáradatot a száraz talajra, úgy öntöm szellememet a te magzatodra és áldásomat sarjadékaidra,
verso 4
és dúsan tenyésznek a sarjú között, mint a fűzfák a vizek patakjai mellett.
verso 5
Az egyik így szól: Az Örökkévalóé vagyok én és a másik Jákób nevére hivatkozik. Az egyik Istennek írja kezét és a másik Izráel nevével dicsőíti magát.
verso 6
Így szól az Örökkévaló Izráel királya és megváltója a Seregek Ura: Én vagyok első és utolsó és rajtam kívül nincsen Isten,
verso 7
és ki volna képes, úgy mint Én, hogy hívja a korszakokat és előre hirdesse és elrendezze Előttem, mint Én, mióta elhelyeztem az Örökkévalóság népét; és a jövendőket és amik elkövetkeznek, jelentsék meg a népeknek.
verso 8
Ti pedig ne féljetek és ne remegjetek, hiszen már régesrég közöltem veled és hallattam veled, tehát ti lehettek tanúim. Van-e Isten rajtam kívül? Ugye nincs más kőszirt, nem tudok róla.
verso 9
A bálványfaragók mind kábák és imádott drága bálványaik haszontalanok, alkotóik maguk tanuskodhatnak, hogy nem látnak és nem tudnak semmiről; hogy szégyent valljanak.
verso 10
Kik azok, akik Istent alkotnak és bálványalakot öntenek céltalanul?
verso 11
Íme minden hívük szégyent vall és alkotóművészeik csak emberek; gyűljenek össze mind, álljanak elő, rémüljenek meg és valljanak szégyent együttesen.
verso 12
A fémkovács fejszét készít, izzó szénnel dolgozik és kalapácsokkal formálja, kidolgozza karja erejével, éhezett is és nem volt már ereje, nem ivott vizet és elbágyadt.
verso 13
A fafaragó mérőzsinórt feszít, az alakot kivonalazza krétakővel, előkészíti gyalúval, formálja cirkalommal, kidolgozza emberi mintára, mint házban lakó emberi szépséget.
verso 14
Erre a célra cédrusokat vág ki, cserfát és tölgyet válogat, az erdő fái között a legerősebbet keresi, még fenyőt is ültet és várja, hogy az eső megnövelje,
verso 15
és abból a fából, amit az ember tüzelőre használ, vett magának, melegszik mellette, fűt és kenyeret süt és Istent csinál és leborul előtte. Ő alkotta bálvánnyá és meghajtja magát előtte.
verso 16
A felét elégette tűzben, a felén húst készít magának, hogy megegye, sültet süt, hogy jóllakjék, föl is melegszik mellette és azt mondja: Hej, de jól megmelegedtem, élveztem a tüzet,
verso 17
és a többiből Istent készít, bálványt, amely előtt meghajol, amelyhez imádkozik, így szólva hozzá: Ments meg engem, mert te vagy az én Istenem.
verso 18
Tudatlanok ezek, oktalanok, be van tapasztva szemük, hogy ne lássanak és a szívük, hogy ne legyen bennük értelem.
verso 19
Ó, hogy nem veszi szívére és nincs benne annyi tudás és felfogás, hogy mondaná: A felét elégettem tűzben, kenyeret is sütöttem parazsán, húst sütöttem és jóllaktam és most a maradékából bálványt készítsek? Egy fatönk előtt hajoljak meg?
verso 20
Ez a hamuban legelő, akit az elámított szív félrevezetett, nem fogja megmenteni lelkét és nem mondhatja: Nincsen-e hazugság az én jobbkezemben!
verso 21
Ezekre gondolj Jákób és Izráel, mert szolgám vagy, arra teremtettelek, hogy szolgám légy, ó Izráel, te nem fogsz engem elfelejteni.
verso 22
Eltörlöm, mint a párázatot bűneidet és mint a felleget a te vétkeidet. Térj vissza hozzám, mert megváltottalak.
verso 23
Ujjongjatok dalban, ti egek, mert cselekszik az Isten, riadozzatok örömben a földnek mélységes alapzatai, bércek törjetek ki örömdalban, erdők és minden fájuk, mert megváltotta az Örökkévaló Jákóbot és Izráelben dicsőségét leli.
Libros
