capitolul 44
Most azonban halljad Jákób szolgám és Izráel, akit kiválasztottam,
így szól az Örökkévaló a te teremtőd és alkotód, aki születésed óta gyámolít: Ne félj szolgám, Jákób és Jesúrún, választottam!
Amint vizet öntök a szomjú földre és hömpölygő vízáradatot a száraz talajra, úgy öntöm szellememet a te magzatodra és áldásomat sarjadékaidra,
és dúsan tenyésznek a sarjú között, mint a fűzfák a vizek patakjai mellett.
Az egyik így szól: Az Örökkévalóé vagyok én és a másik Jákób nevére hivatkozik. Az egyik Istennek írja kezét és a másik Izráel nevével dicsőíti magát.
Így szól az Örökkévaló Izráel királya és megváltója a Seregek Ura: Én vagyok első és utolsó és rajtam kívül nincsen Isten,
és ki volna képes, úgy mint Én, hogy hívja a korszakokat és előre hirdesse és elrendezze Előttem, mint Én, mióta elhelyeztem az Örökkévalóság népét; és a jövendőket és amik elkövetkeznek, jelentsék meg a népeknek.
Ti pedig ne féljetek és ne remegjetek, hiszen már régesrég közöltem veled és hallattam veled, tehát ti lehettek tanúim. Van-e Isten rajtam kívül? Ugye nincs más kőszirt, nem tudok róla.
A bálványfaragók mind kábák és imádott drága bálványaik haszontalanok, alkotóik maguk tanuskodhatnak, hogy nem látnak és nem tudnak semmiről; hogy szégyent valljanak.
Kik azok, akik Istent alkotnak és bálványalakot öntenek céltalanul?
Íme minden hívük szégyent vall és alkotóművészeik csak emberek; gyűljenek össze mind, álljanak elő, rémüljenek meg és valljanak szégyent együttesen.
A fémkovács fejszét készít, izzó szénnel dolgozik és kalapácsokkal formálja, kidolgozza karja erejével, éhezett is és nem volt már ereje, nem ivott vizet és elbágyadt.
A fafaragó mérőzsinórt feszít, az alakot kivonalazza krétakővel, előkészíti gyalúval, formálja cirkalommal, kidolgozza emberi mintára, mint házban lakó emberi szépséget.
Erre a célra cédrusokat vág ki, cserfát és tölgyet válogat, az erdő fái között a legerősebbet keresi, még fenyőt is ültet és várja, hogy az eső megnövelje,
és abból a fából, amit az ember tüzelőre használ, vett magának, melegszik mellette, fűt és kenyeret süt és Istent csinál és leborul előtte. Ő alkotta bálvánnyá és meghajtja magát előtte.
A felét elégette tűzben, a felén húst készít magának, hogy megegye, sültet süt, hogy jóllakjék, föl is melegszik mellette és azt mondja: Hej, de jól megmelegedtem, élveztem a tüzet,
és a többiből Istent készít, bálványt, amely előtt meghajol, amelyhez imádkozik, így szólva hozzá: Ments meg engem, mert te vagy az én Istenem.
Tudatlanok ezek, oktalanok, be van tapasztva szemük, hogy ne lássanak és a szívük, hogy ne legyen bennük értelem.
Ó, hogy nem veszi szívére és nincs benne annyi tudás és felfogás, hogy mondaná: A felét elégettem tűzben, kenyeret is sütöttem parazsán, húst sütöttem és jóllaktam és most a maradékából bálványt készítsek? Egy fatönk előtt hajoljak meg?
Ez a hamuban legelő, akit az elámított szív félrevezetett, nem fogja megmenteni lelkét és nem mondhatja: Nincsen-e hazugság az én jobbkezemben!
Ezekre gondolj Jákób és Izráel, mert szolgám vagy, arra teremtettelek, hogy szolgám légy, ó Izráel, te nem fogsz engem elfelejteni.
Eltörlöm, mint a párázatot bűneidet és mint a felleget a te vétkeidet. Térj vissza hozzám, mert megváltottalak.
Ujjongjatok dalban, ti egek, mert cselekszik az Isten, riadozzatok örömben a földnek mélységes alapzatai, bércek törjetek ki örömdalban, erdők és minden fájuk, mert megváltotta az Örökkévaló Jákóbot és Izráelben dicsőségét leli.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly