Jesája

capítulo 66


Capítulos:


verso 1

Így szól az Örökkévaló: Az égbolt az én trónom és a föld az én lábaim zsámolya; miféle házat építhetnétek nekem és milyen lenne az én nyugalmam helye?


verso 2

Hisz mindezeket kezem alkotta és így jöttek létre mindezek, úgymond az Örökkévaló. És nem tekintek másra, csak a szegényre, a megtört lelkűre és aki buzgó az én igémre.


verso 3

Az, aki ökröt vág áldozatul olyan, mint aki embert öl, az aki bárányt áldoz olyan, mint aki ebnek szegi nyakát; aki lisztáldozatot hoz olyan, mint aki sertésvért áldoz, aki tömjént illatoztat olyan, mint aki bálványt imád; ezek maguk választották útjukat és undokságaikat kedveli lelkük.


verso 4

Azért Én is választom az ő megcsúfolásukat és amitől félnek, azt hozom rájuk, mert amikor kiáltottam, senkisem felelt; amikor szólottam, senkisem hallgatta meg, hanem azt cselekedték, ami rossz az Én szememben és azt választották, amiben nem telik kedvem.


verso 5

Halljátok az Örökkévaló szavát ti, akik felbuzdultok az Ő igéjén: Így szóltak testvéreitek, akik a ti ellenségeitek, akik kiközösítenek benneteket: Az én nevem miatt legyen meg Istennek dicsősége! hogy mi lássuk (helyettetek) a ti örömötöket; azok pedig valljanak szégyent.


verso 6

Riadalom hangja a város felől; hang a szentély felől; az Örökkévalónak hangja, aki megfizet ellenségeinek.


verso 7

Íme Cijón anélkül, hogy vajúdott volna, megszülte gyermekeit; mielőtt fájdalom érintette volna, már fiút hozott a világra.


verso 8

Ki hallott ilyesmit? Ki látott ilyet? Vajjon megszülethetik-e egy ország egy nap alatt? Vajjon létrejöhet-e egy nemzet egy pillanat alatt? Mert íme, alig vajúdott, máris megszülte Cijón az ő fiait.


verso 9

Így szól az Örökkévaló: Midőn az idő méhét megnyitom, vajjon nem fogom-e világrahozni szülöttét; Én, aki a születést elősegítem, vajjon el fogom-e zárni a megszületést? Így szól a te Istened.


verso 10

Örvendezzetek Jeruzsálemmel és vigadjatok vele mind, akik szeretitek, ujjongjatok vele nagy ujjongással mind, akik eddig gyászoltátok,


verso 11

hogy ti is fölüdüljetek az ő vigasztalásának tején, hogy ti is részesüljetek benne és ti is gyönyörködjetek dicsőségének gazdagságán.


verso 12

Mert így szól az Örökkévaló: Mint egy folyamot, úgy terelem feléd a békét és mint egy áradó patakot a népek tiszteletét és azt szívjátok, mint karon hordozott, térden dédelgetett gyermek.


verso 13

Mint férfit, akit anyja vigasztal, úgy vigasztallak meg én benneteket és Jeruzsálemben lesz vigasztalástok.


verso 14

Látni fogjátok majd és örül a szívetek és csontjaitok virulnak, mint a fakadó növény, és megismerik Isten kezét szolgáin és haragját ellenségein.


verso 15

Mert íme az Örökkévaló tűzben közelít és mint a fergeteg olyanok hadiszekerei, hogy végrehajtsa forró indulattal az Ő haragját és az Ő felháborodását lángoló tűzzel.


verso 16

Mert tűzzel tart az Örökkévaló ítéletet és kardjával minden halandó fölött, és számosan lesznek az Örökkévaló elejtettjei.


verso 17

Azok, akik kertekben bálványszertartással szentelgetik és tisztogatják magukat a középen álló alak körül, akik eszik a sertést, az undorító hüllőt és az egér húsát, együtt fognak elpusztulni, úgymond az Örökkévaló.


verso 18

Mert Én ismerem gondolataikat és cselekedeteiket; eljön az idő, hogy összegyüjtöm mind a nemzeteket és nyelveket és eljönnek és látják az Én dicsőségemet.


verso 19

És csodajelet adok reájuk és küldök közülük menekülőket a nemzetek közé, Tarsisba, Pulba, Lydiába, az íjfeszítőkhöz, Tuvalba és Görögországba a távoli szigetekre, ahol még nem hallották híremet és nem látták dicsőségemet és hirdetni fogják dicsőségemet a nemzetek között.


verso 20

És elhozzák a ti testvéreiteket mind az összes nemzetek közül ajándékképpen az Örökkévalónak, lovakon, szekereken, gyaloghintókon, öszvéreken és tevéken szent hegyemre, Jeruzsálembe – úgymond az Örökkévaló –, amint viszik Izráel gyermekei a lisztáldozatot tiszta edényben Istennek házába.


verso 21

És azok közül is ki fogok válogatni papokat és levitákat – úgymond az Örökkévaló.


verso 22

Mert amiképpen az új ég és az új föld, amelyet alkotok, megállnak előttem – úgymond az Örökkévaló – úgy lesz maradandó a ti ivadékotok és nevetek.


verso 23

És lészen, hogy minden újholdról újholdra, minden szombatról szombatra odajárul minden halandó, hogy leboruljon színem előtt – úgymond az Örökkévaló.


verso 24

És ők elvonulnak és látni fogják a tőlem elpártolt emberek tetemeit, mert a féreg, amely azokat emészti, nem pusztul el és a tűz, amely azokat égeti, nem alszik ki és borzadály tárgyai lesznek minden halandó előtt.

Capítulos:


Libros