Jesája
60. fejezet
1. vers
Kelj föl, árassz világosságot, mert eljött a te világosságod és az Örökkévalónak dicsfénye terád sugározott;
2. vers
mert íme sötétség takarja a földet és ködhomály a nemzeteket, de fölötted sugárzik az Örökkévaló és dicsfénye látható lesz rajtad.
3. vers
Egykoron nemzetek fognak járni a te világosságodban és királyok a te napodnak tündöklése mellett!
4. vers
Emeld föl szemedet és tekints körül, mind gyülekeznek, eljönnek hozzád, fiaid távolról jönnek és leányaidat karon hozzák.
5. vers
Akkoron látni fogod és fölragyogsz és remeg és tágul a szíved, mikor feléd özönlik a tengernyi tömeg és nemzetek kincseit hozzák feléd.
6. vers
Tevék bősége borít el, Midján és Éfa fiatal tevéi, Sába felől jönnek mind, aranyat és tömjént hoznak és az Örökkévaló dicső tetteiről örömhírt mondanak,
7. vers
Kédár minden juhnyája összegyülekezik hozzád, Nebájót kosai szolgálatodra vannak, oltáromra jutnak kedves áldozatul és dicsőségem hajlékát újra ékesítem.
8. vers
Kik azok, akik repülnek, mint a felhők és mint a galambok ducaikhoz?
9. vers
Bizony a szigetek felém reménykednek és Társis hajói haladnak elől, hogy elhozzák fiaidat a messzeségből, ezüstjük és aranyuk vélük a te Örökkévaló Istened nevének és Izráel Szentjének tiszteletére, aki téged kitüntetett.
10. vers
És idegenek fiai fogják fölépíteni várfalaidat és királyaik szolgálnak neked, mert Én egykor haragomban sujtottalak ugyan, de kegyelmesen újra szeretetembe fogadlak.
11. vers
Várkapuid állandóan, éjjel-nappal nyitva fognak állani, be nem záratnak, mert hozzák néked nemzetek kincsét és királyokét, diadalmenetben;
12. vers
mert a nemzet és birodalom, amely nem szolgál téged, elvész és a népek pusztulva pusztulnak.
13. vers
Libánon dísze hozzád jő, ciprus, jegenye, fenyő mind együtt, hogy ékesítse szentélyem helyét, hogy lábaim zsámolyát kitüntessem
14. vers
és meghajolva járulnak eléd üldözőid fiai és leborulnak lábadhoz összes gyalázóid és neveznek téged az Örökkévaló városának, Izráel Szentje Cijónjának.
15. vers
Ha eddig elhagyott és gyűlölt voltál és senki sem keresett, most a világ büszkeségévé teszlek téged, nemzedékek gyönyörévé;
16. vers
és szívni fogod a nemzetek tejét, királyok emlőin fogsz jóllakni, megtudod, hogy Én az Örökkévaló vagyok a te segítőd és Jákób hatalmas ura, a te Megváltód!
17. vers
A réz helyett aranyat adok, a vas helyett adok ezüstöt, a fa helyett rezet és a kövek helyett vasat és hatóságoddá a békét teszem, rendtartóiddá az igazságot.
18. vers
Nem hallatszik többé erőszaknak híre országodban, sem öldöklés, sem összeomlás határaidban és várfalaidnak nevezed az isteni segítséget és várkapuidnak az isteni dicsőséget.
19. vers
Nem kell többé, hogy a nap világítson tenéked nappal és nem kell, hogy a hold fénye világítson neked éjjel, mert az Örökkévaló lesz a te örök világosságod és a te Istened a te dicsőséged.
20. vers
Nem száll le többé a te napod és holdad nem fogyatkozik meg, mert az Örökkévaló lesz a te örök világosságod és véget érnek a te gyászod napjai.
21. vers
A te néped pedig mind igazakból fog állani, azért örök időkig bírják ezt a földet, ültetvényeimnek őrzött csemetéi lesznek, kezem alkotásai, dicsőségem remekei.
22. vers
A kicsiny ezerszeresen dús lesz és a csekély hatalmas nemzetséggé; Én, az Örökkévaló fogom azt sürgetni a maga idejében.
Könyvek
