Levél a héberekhez
4. fejezet
1. vers
Hadd fogjon el hát minket a félelem attól, hogy mikor még fennáll ígérete, hogy be lehet menni az ő nyugalmába, közületek valaki esetleg úgy tűnhetik fel, mint aki elkésett abból.
2. vers
Mert nekünk is éppen úgy hirdették az örömüzenetet, mint azoknak. De azoknak a hallott ige nem használt, mert a hallottakat nem kapcsolták össze hittel.
3. vers
Mi tudniillik, akik hittünk, bemegyünk a nyugalomba, ahogy megmondotta: „Ahogy megesküdtem haragomban: Nem mennek be nyugalmamba,” ámbár munkái a világ megalapítása óta megtörténőben vannak.
4. vers
Valahol ugyanis így szól a hetednapról: „S megnyugodott az Isten a hetedik napon minden munkájától,”
5. vers
A következő helyen újra szól: „Nem fognak bemenni nyugalmamba.”
6. vers
Miután tehát még hátra van, hogy némelyek abba bemenjenek, és azok, akik előzőleg hallották az örömüzenetet, engedetlenségük miatt nem mentek be,
7. vers
ismét meghatároz egy napot: „Ma” – mondja Dávidnál, annyi idő elmúltával, ahogy előbb már mondottam: „Ma, ha szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket.”
8. vers
Ha ugyanis Józsué nyugalomba vitte volna őket, azok után az Írás nem beszélne más napról.
9. vers
Következőleg hátra van még az Isten népének egy szombati nyugalom.
10. vers
Hiszen aki az ő nyugalmába bement, az szintén megnyugodott a maga munkáitól, amint Isten is a magáéitól.
11. vers
Legyünk hát serényen rajta, hogy abba a nyugalomba bemehessünk, s hogy valaki az engedetlenségnek ugyanabba a példájába ne essék.
12. vers
Mert az Isten igéje él és hatékony, élesebb bármely kétélű kardnál, és elhat a léleknek és szellemnek, az ízeknek és velőknek széjjeloszlásáig, megítélni képes a szív szenvedélyeit és gondolatait.
13. vers
Nincs olyan teremtmény, mely előtte láthatatlan volna, minden meztelen és leleplezett annak szeme előtt, aki felé a mi beszédünk fordul.
14. vers
Mivel tehát van nekünk főpapunk, aki áthatolt az egeken: Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk a vallástételhez.
15. vers
Hiszen nem olyan főpapunk van, aki nem képes erőtlenségeinkkel együtt szenvedni, ellenkezőleg, mindenben hasonlóan megkísértetett, a vétektől eltekintve.
16. vers
Járuljunk hát a szabad szólás bátorságával a kegyelem trónjához, hogy könyörületet és kegyelmet találjunk kellő időben jövő segítségül.
Könyvek
