Levél a héberekhez
capítulo 4
verso 1
Hadd fogjon el hát minket a félelem attól, hogy mikor még fennáll ígérete, hogy be lehet menni az ő nyugalmába, közületek valaki esetleg úgy tűnhetik fel, mint aki elkésett abból.
verso 2
Mert nekünk is éppen úgy hirdették az örömüzenetet, mint azoknak. De azoknak a hallott ige nem használt, mert a hallottakat nem kapcsolták össze hittel.
verso 3
Mi tudniillik, akik hittünk, bemegyünk a nyugalomba, ahogy megmondotta: „Ahogy megesküdtem haragomban: Nem mennek be nyugalmamba,” ámbár munkái a világ megalapítása óta megtörténőben vannak.
verso 4
Valahol ugyanis így szól a hetednapról: „S megnyugodott az Isten a hetedik napon minden munkájától,”
verso 5
A következő helyen újra szól: „Nem fognak bemenni nyugalmamba.”
verso 6
Miután tehát még hátra van, hogy némelyek abba bemenjenek, és azok, akik előzőleg hallották az örömüzenetet, engedetlenségük miatt nem mentek be,
verso 7
ismét meghatároz egy napot: „Ma” – mondja Dávidnál, annyi idő elmúltával, ahogy előbb már mondottam: „Ma, ha szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket.”
verso 8
Ha ugyanis Józsué nyugalomba vitte volna őket, azok után az Írás nem beszélne más napról.
verso 9
Következőleg hátra van még az Isten népének egy szombati nyugalom.
verso 10
Hiszen aki az ő nyugalmába bement, az szintén megnyugodott a maga munkáitól, amint Isten is a magáéitól.
verso 11
Legyünk hát serényen rajta, hogy abba a nyugalomba bemehessünk, s hogy valaki az engedetlenségnek ugyanabba a példájába ne essék.
verso 12
Mert az Isten igéje él és hatékony, élesebb bármely kétélű kardnál, és elhat a léleknek és szellemnek, az ízeknek és velőknek széjjeloszlásáig, megítélni képes a szív szenvedélyeit és gondolatait.
verso 13
Nincs olyan teremtmény, mely előtte láthatatlan volna, minden meztelen és leleplezett annak szeme előtt, aki felé a mi beszédünk fordul.
verso 14
Mivel tehát van nekünk főpapunk, aki áthatolt az egeken: Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk a vallástételhez.
verso 15
Hiszen nem olyan főpapunk van, aki nem képes erőtlenségeinkkel együtt szenvedni, ellenkezőleg, mindenben hasonlóan megkísértetett, a vétektől eltekintve.
verso 16
Járuljunk hát a szabad szólás bátorságával a kegyelem trónjához, hogy könyörületet és kegyelmet találjunk kellő időben jövő segítségül.
Libros
