Levél a héberekhez
capítulo 9
verso 1
Voltak az első sátornak is intézkedései, melyek a papi szolgálattételeket az isteni igazságosság rendjében szabályozták, és volt világi szentélye.
verso 2
Tudniillik elkészült egy elősátor, melyben a mécsláb, az asztal és az Istennek szánt kenyerek voltak, ezt Szenthelynek nevezik.
verso 3
A második függöny mögött volt a Szentek Szentjének nevezett sátor,
verso 4
arany füstölő oltár és a szövetség ládája tartoztak hozzá. Utóbbit mindenütt arany borította s benne voltak a mannát tartalmazó arany korsó, Áron kivirágzott vesszeje és a szövetség táblái,
verso 5
felette pedig a dicsőség kerubjai, melyek az engesztelő fedelet beárnyékozták. Ezekről nem kell most egyenként szólnunk.
verso 6
Miután ezek így elkészültek, az első sátorba mindenkor bejártak a papok, hogy papi szolgálattételüket végezzék.
verso 7
A másodikba évenként egyszer egyedül a főpap ment be, sohasem vér nélkül, s azt magáért, továbbá a nép tudatlanságáért vitte.
verso 8
Ezzel azt tette nyilvánvalóvá a Szent Szellem, hogy az igazi szentély útja addig nem válhat láthatóvá, míg az első sátor fennáll.
verso 9
Példázat ez a jelen időpontra, mikor olyan adományokat és véres áldozatokat visznek az oltárra, melyeknek nincs hatalmuk arra, hogy a lelkiismeret követelése szerint tegyék bevégzetté azt, aki a szolgálatot végzi.
verso 10
Nincs hatalmuk, mert ételekre, italokra, különféle bemerítésekre vannak alapozva , és csak a helyreállítás időpontjáig nyújtanak olyan megigazulást, amilyen a hús vonalán lehetséges.
verso 11
A Krisztus ellenben az elkövetkező javak főpapjaként a nagyobb és bevégzettebb, nem kézzel csinált, azaz nem ebből a teremtésből való sátoron keresztül
verso 12
és nem kecskék és borjúk vérével, hanem a saját vérével ment be egyszer a szentélybe, miután örök megváltásra talált lehetőséget.
verso 13
Mert ha bakok és bikák vére, a tehénnek az áldozatra szórt hamuja megszentelik a megfertőzötteket, s a hús vonalán megtisztulást szereznek,
verso 14
mennyivel inkább tisztítja meg a Krisztus vére a holt tettektől lelkiismeretünket, ki az örök Szellemen át vitte magát oda hibátlanul az élő Istennek, hogy az élő Istennek szolgálhassunk,
verso 15
és ezzel új szövetség közbenjárója lett, hogy miután az első szövetség alatt elkövetett áthágások megváltására megtörtént a halál, az elhívottak elnyerjék az örök sorsrész öröklésének ígéretét.
verso 16
Mert ahol végrendelkezés jellegű szövetség van, ott fennáll a kényszerűség, hogy a végrendelkező halála bekövetkezzék.
verso 17
A végrendelet ugyanis a halál bekövetkezése után érvényes, miután semmi ereje nincs addig, amíg a végrendelkező él.
verso 18
Innen van, hogy az első végrendeletet sem lehetett beiktatni vér nélkül.
verso 19
Mert miután Mózes a törvényen át minden parancsolatot elmondott az egész népnek, vízzel, skarlátszínű gyapjúval és izsóppal együtt magához vette a borjúk és bakok vérét, és mind magát a könyvet, mind a népet befecskendezte velük,
verso 20
ezzel a szóval: „Ez annak a szövetségnek a vére, melyet Isten nektek parancsolt.”
verso 21
Hasonlóan behintette vérrel a sátort és a papi szolgálat összes eszközeit.
verso 22
A törvény szerint majdnem minden a vér által tisztul meg, úgyhogy vérontás nélkül nem történik megbocsátás.
verso 23
Fennáll tehát a kényszerűség, hogy mikor a mennyei dolgok földi képei ilyen földi dolgokkal tisztíttatnak meg, maguk a mennyei dolgok ezeknél hatalmasabb (jobb) áldozatokkal tisztíttassanak meg,
verso 24
a Krisztus ugyanis nem kézzel csinált szentélybe ment be, nem a valódinak képmásába csupán, hanem magába a mennybe, hogy most helyettünk az Isten orcája előtt megjelenjék.
verso 25
Arra azonban nem áll fenn kényszerűség, hogy sokszor vigye magát áldozatul, mint hogy a Főpap másnak a vérével évenként bemegy a szentélybe,
verso 26
hiszen akkor a világ megalapozása óta sokszor kellett volna már szenvednie. Így azonban csak egyszer lépett a látható világba az örök korok befejeződésekor, hogy véres áldozatával a vétket eltörölje.
verso 27
És amennyire igaz, hogy az embereknek ki van szabva, hogy egyszer meghaljanak, azután pedig az ítélet jön,
verso 28
annyira igaz, hogy a Krisztus is, miután egyszer áldozatul vitetett, hogy sokak vétkeit elhordja, másodszor vétek nélkül lesz láthatóvá azoknak, akit őt megváltójukként várják.
Libros
