Levél a héberekhez
1. fejezet
1. vers
Miután az Isten a régi időben a próféták által sok ízben és sokféleképpen beszélt az atyákhoz,
2. vers
a mostani napok utólján hozzánk is szólt Fiában, akinek a mindenséget örökrészéül rendelte, akin át az örök korokat is elkészítette.
3. vers
A Fiú a dicsőség kisugárzása, az Istenben az ő lényének kimetszett képe. Hatalmas szavával ő hordozza a mindenséget is, ő szerezte meg a vétkek bocsánatát s azután leült a magasságban az isteni Fenség jobbja felől,
4. vers
miután annyival hatalmasabbá lett az angyaloknál, amennyivel azokénál különb névnek lett örökrészesévé.
5. vers
Mert az angyalok közül ugyan melyiknek mondtak ilyesmit: „Fiam vagy te, ma nemzettelek téged.” Majd újra: „Atyjává leszek neki, ő meg Fiammá lesz nekem?”
6. vers
Mikor pedig ismét bevezeti az elsőszülöttet a lakott földre, így szól: „Boruljanak mind lába elé Istennek angyalai.”
7. vers
Az angyalokra ezt mondja: „Angyalait szelekké és szolgálattevőit tűzlánggá teszi.”
8. vers
A Fiúhoz ellenben így szól: „Trónod, oh Isten, az örök kornak korain át megáll, királyságodnak pálcája az egyenesség pálcája.
9. vers
Igazságosságot szerettél, törvénytiprást gyűlöltél, ezért kent fel téged az Isten, a te Istened részestársaid fölé az ujjongás olajával.”
10. vers
Továbbá: „Te Uram, kezdetben vetetted meg a föld alapját, az egek kezednek művei,
11. vers
elvesznek azok, de te megmaradsz, megavul mindenki, mint a ruha,
12. vers
mint egy fátyolt úgy göngyölöd össze őket, vagy mint egy köpenyt, és elváltoznak. Te ellenben ugyanaz vagy, esztendeid ki nem hagynak.”
13. vers
Ugyan melyik angyalhoz szólt valaha is így: „Ülj el jobbomon, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem?”
14. vers
Nem mindannyian szolgálattevő szellemek-e, kiket mások kiszolgálására küldtek el azok érdekében, akik örökrészül fogják kapni a megmenekülést.
Könyvek
