Levél a héberekhez
5. fejezet
1. vers
Mert minden főpapot emberek közül vesznek, és emberekért állítanak be az Isten felé végzendő szolgálatra, hogy adományokat s véres áldozatokat vigyen a vétkekért,
2. vers
éspedig oly főpapot, aki elnéző tud lenni az értelmetlenekkel és tévelygőkkel szemben, miután őt magát is erőtlenség fogja körül,
3. vers
s emiatt tartozik, ahogy a népért, úgy magáért is a vétkekre vonatkozó áldozatot Istenhez vinni!
4. vers
S ezt a tisztességet önkényesen senki el nem veheti magának, csak ha Isten hívja el rá, amint ez Áronnal is történt.
5. vers
Így a Krisztus sem maga adta magának a dicsőséget, hogy főpap legyen, hanem az adta, aki ezt mondta neki: „Fiam vagy te. Én ma nemzettelek téged.”
6. vers
Ahogy máshol mondja: „Melkisédek rendje szerint pap vagy te örökre.”
7. vers
Az, aki húsban töltött napjaiban erős kiáltásokkal és könnyek között könyörgéseket és esedezéseket küldött ahhoz, akinek hatalma volt arra, hogy őt a halálból kimentse, továbbá lelkiismeretességéért (tiszteletéért, istenfélelméért) meghallgatást talált
8. vers
és noha Fiú volt, abból, amit szenvedett, tanulta meg az engedelmességet.
9. vers
Így lehetett, miután bevégzetté (tökéletessé) lett, örök menekülés okává mindazok számára, akik engedelmeskednek neki,
10. vers
mikor is Isten ünnepélyesen Melkisédek rendje szerint való főpapnak nevezte őt.
11. vers
Róla sok mondanivalónk van, amik nehezen magyarázhatók meg, miután restek lettetek a hallásra.
12. vers
Mert bár ez idő szerint már tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy Isten mondásainak kezdeti elemeire tanítsunk titeket. Aszerint, amivé lettetek, tejre van szükségetek, nem szilárd eledelre.
13. vers
Mert mindenki, aki tejből részesedik, az igazságosság beszédében járatlan, hiszen még kiskorú.
14. vers
Bevégzetteknek (tökéleteseknek) való a szilárd táplálék, azoknak, akiknek érzékszerveit a gyakorlat fejlesztette ki annak megkülönböztetésére, ami nemes, és ami rossz.
Könyvek
