Levél a héberekhez
12. fejezet
1. vers
Ha pedig így van, mivel a tanúknak fellege vesz bennünket körül, vessünk félre minden terhet és a behálózó vétket, és fussuk meg mi is kitartással az előttünk levő küzdőteret,
2. vers
miközben odatekintünk a hitnek elkezdőjére és bevégzőjére, Jézusra. Aki állhatatosan, a szégyent megvetve az elébe helyezett öröm helyébe keresztet tűrt, majd az Isten trónjának jobbján leült.
3. vers
Vegyétek fontolóra, hogy ő, aki vétkezőkkel akkora ellentmondásba került, kitartó maradt, hogy a ti lelketek se ernyedjen el, és a küzdelembe bele ne fáradjon.
4. vers
Mert a vétek ellen folytatott harcban vérig való ellenállásra még nem tökéltétek el magatokat,
5. vers
emellett elvesztettétek szemetek elől a bátorítást, mely úgy szól hozzátok, mint fiakhoz: „Én fiam, ne vedd kicsibe az Úrnak fenyítő nevelését, se ne ernyedj el, amikor fedd, hogy meggyőzzön.
6. vers
Mert az Úr megneveli, akit szeret s megostoroz mindenkit, akit fiának fogad.”
7. vers
Ha a fenyítésben állhatatosak maradtok, az Isten mint fiakkal bánik veletek, mert melyik fiú az, akit Atyja meg nem fenyít?
8. vers
Ha nevelés nélkül maradtok, melyben mindenkinek része van, akkor fattyak vagytok, nem fiak.
9. vers
Meg aztán, amikor hús szerint való atyáink fenyítettek bennünket, magunkba szálltunk, nem sokkal inkább kell-e magunkat a szellemek Atyja alá rendelnünk? Akkor élni fogunk.
10. vers
Azok ugyan kevés napig s úgy fenyítettek, ahogy nekik jónak tetszett, de ő hasznunkra fenyít, hogy szentségében részesüljünk.
11. vers
A jelenben ugyan egy fenyítés sem látszik örvendetesnek, hanem bánatot kelt, utólag azonban az igazságosság békével teli gyümölcsével fizet azoknak, akik gyakorlása alatt állnak.
12. vers
Azért egyenesítsétek fel leeresztett kezeteket és rogyadozó térdeteket,
13. vers
lábatokkal egyenes lépéseket tegyetek, hogy a sánta le ne forduljon az útról, hanem inkább meggyógyuljon.
14. vers
Arra törekedjetek, hogy mindenkivel békességben legyetek és megszentelődjetek, ami nélkül senki sem fogja meglátni az Urat.
15. vers
De közben ügyeljetek rá, hogy senki híjával ne maradjon az Isten kegyelmének, és fel ne nőjön benne valami keserű gyökér, az ne okozzon zaklatást, hogy rajta keresztül meg ne fertőződjenek sokan,
16. vers
hogy valaki paráznává vagy közönségessé ne váljék, mint Ézsau, aki egy ételért odaadta elsőszülöttségét.
17. vers
Hiszen tudjátok, hogy azután, mikor örökrészül el akarta venni az áldást, a próbán elvetették, mint próba nem állót, s többé alkalmat nem talált arra, hogy új felismerésre térjen, noha könnyek között, igen kereste azt.
18. vers
Mert nem kézzel foghatóhoz, égő tűzhöz, homályhoz, sötétséghez és viharhoz járultatok,
19. vers
sem kürtharsanáshoz, szózatok hangjához, melyet azok, akik hallották, elutasították, hogy tovább ne szóljon hozzájuk,
20. vers
– ugyanis nem viselhették el Isten szigorú parancsát: „Még ha állat érintené is a hegyet, kövezzék meg.”
21. vers
S oly félelmetes volt a tünemény, hogy Mózes így szólt: „Nagyon megijedtem, reszketek”,
22. vers
– hanem Sion hegyéhez és az élő Isten városához járultatok, a mennyei Jeruzsálemhez, aztán angyalok tízezreihez,
23. vers
a mennyekben összeírt elsőszülöttek ünnepi odagyülekezéséhez és eklézsiájához, a Bíróhoz, mindenek Istenéhez, a bevégzett igazságosak szellemeihez,
24. vers
új szövetség közbenjárójához, Jézushoz, a meghintő vérhez, mely Ábelnél hatalmasabban beszél.
25. vers
Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok a beszélőt. Ha ugyanis azok, akik elutasították, nem tudtak elmenekülni attól, aki a földön a kijelentést tette, sokkal kevésbé menekülhettünk el mi, ha elfordultunk attól, aki maga a mennyből való.
26. vers
Az ő hangja akkor a földet rengette meg, mostanra azonban az az ígérete szól: „Mégegyszer meg fogom rengetni nemcsak a földet, hanem az eget is.”
27. vers
Ez a „mégegyszer” nyilván említi azoknak a dolgoknak átváltozását, melyek, mivel alkotva vannak, inognak, úgyhogy megmaradjanak azok, melyek meg nem inognak.
28. vers
Azért ha megmozdíthatatlan királyságot kapunk, legyünk hálásak, mert ezzel Istennek tetszően, lelkiismeretesen és félelemmel szolgálhatunk.
29. vers
Mert hisz a mi Istenünk megemésztő tűz.
Könyvek
