A Máté írása szerint való szent evangyéliom

chapter 24


Chapters:


verse #1

És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.


verse #2

Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik.


verse #3

Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?


verse #4

És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,


verse #5

Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.


verse #6

Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.


verse #7

Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.


verse #8

Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.


verse #9

Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.


verse #10

És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.


verse #11

És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.


verse #12

És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.


verse #13

De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.


verse #14

És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.


verse #15

Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg):


verse #16

Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;


verse #17

A ház tetején levő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen;


verse #18

És a mezőn levő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye.


verse #19

Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon.


verse #20

Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon:


verse #21

Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem lesz soha.


verse #22

És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.


verse #23

Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek.


verse #24

Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.


verse #25

Ímé eleve megmondottam néktek.


verse #26

Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belső szobákban; ne higyjétek.


verse #27

Mert a miképen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is.


verse #28

Mert a hol a dög, oda gyűlnek a keselyűk.


verse #29

Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei megrendülnek.


verse #30

És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel.


verse #31

És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig.


verse #32

A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár:


verse #33

Azonképen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt.


verse #34

Bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzetség, mígnem mindezek meglesznek.


verse #35

Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.


verse #36

Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül.


verse #37

A miképen pedig a Noé napjaiban vala, akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.


verse #38

Mert a miképen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne.


verse #39

És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.


verse #40

Akkor ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.


verse #41

Két asszony őröl a malomban; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.


verse #42

Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok.


verse #43

Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön.


verse #44

Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.


verse #45

Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, a kit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?


verse #46

Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál.


verse #47

Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt.


verse #48

Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;


verse #49

És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:


verse #50

Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,


verse #51

És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

Chapters:


Books