A Máté írása szerint való szent evangyéliom

chapter 14


Chapters:


verse #1

Abban az időben hírét hallá Heródes negyedes fejedelem Jézusnak,


verse #2

És monda szolgáinak: Ez ama Keresztelő János; ő támadt fel a halálból, és azért működnek benne az erők.


verse #3

Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén, tömlöczbe vetette vala Heródiásért, az ő testvérének, Fülöpnek feleségéért.


verse #4

Mert ezt mondja vala néki János: Nem szabad néked ővele élned.


verse #5

De mikor meg akarta öletni, félt a sokaságtól, mert mint egy prófétát úgy tartják vala őt.


verse #6

Hanem mikor a Heródes születése napját ünnepelték, tánczola a Heródiás leánya ő előttük, és megtetszék Heródesnek;


verse #7

Azért esküvéssel fogadá, hogy a mit kér, megadja néki.


verse #8

A leány pedig, anyja rábeszélésére, monda: Add ide nékem egy tálban a Keresztelő János fejét.


verse #9

És megszomorodék a király, de esküjéért és a vendégek miatt parancsolá, hogy adják oda.


verse #10

És elküldvén, fejét véteté Jánosnak a tömlöczben.


verse #11

És előhozák az ő fejét egy tálban, és adák a leánynak; az pedig vivé az ő anyjának.


verse #12

És előjövén az ő tanítványai, elvivék a testet, és eltemeték azt; és elmenvén, megjelenték Jézusnak.


verse #13

És mikor ezt meghallotta Jézus, elméne onnét hajón egy puszta helyre egyedül. A sokaság pedig ezt hallva, gyalog követé őt a városokból.


verse #14

És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és megszáná őket, és azoknak betegeit meggyógyítá.


verse #15

Mikor pedig estveledék, hozzá menének az ő tanítványai, mondván: Puszta hely ez, és az idő már elmúlt; bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba és vegyenek magoknak eleséget.


verse #16

Jézus pedig monda nékik: Nem szükség elmenniök; adjatok nékik ti enniök.


verse #17

Azok pedig mondának néki: Nincsen itt, csupán öt kenyerünk és két halunk.


verse #18

Ő pedig monda: Hozzátok azokat ide hozzám.


verse #19

És mikor megparancsolá a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre, vevé az öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelvén, hálákat ada; és megszegvén a kenyereket, adá a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak.


verse #20

És mindnyájan evének, és megelégedének; és felszedék a maradék darabokat, tizenkét teli kosárral.


verse #21

A kik pedig ettek vala, mintegy ötezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.


verse #22

És mindjárt kényszeríté Jézus az ő tanítványait, hogy szálljanak a hajóba és menjenek át előre a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot.


verse #23

És a mint elbocsátá a sokaságot, felméne a hegyre, magánosan imádkozni. Mikor pedig beestveledék, egyedül vala ott.


verse #24

A hajó pedig immár a tenger közepén vala, a haboktól háborgattatva; mivelhogy a szél szembe fújt vala.


verse #25

Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván.


verse #26

És mikor látták a tanítványok, hogy ő a tengeren jára, megrémülének, mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltozának.


verse #27

De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!


verse #28

Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken.


verse #29

Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen.


verse #30

De látva a nagy szelet, megrémüle; és a mikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem!


verse #31

Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedél?


verse #32

És a mikor beléptek a hajóba, elállt a szél.


verse #33

A hajóban levők pedig hozzámenvén: leborulának előtte, mondván: Bizony, Isten Fia vagy!


verse #34

És általkelvén, eljutának Genezáret földére.


verse #35

És mikor megismerték őt annak a helynek lakosai, szétküldének abba az egész környékbe, és minden beteget hozzá hozának;


verse #36

És kérik vala őt, hogy csak az ő ruhájának peremét illethessék. És a kik illeték vala, mindnyájan meggyógyulának.

Chapters:


Books