Habakuk próféta könyve

chapter 3


Chapters:

1 2 3


verse #1

Habakuk próféta könyörgése a sigjónóth szerint.


verse #2

Uram, hallám, a mit hirdettél, és megrettenék! Uram! Évek közepette keltsd életre a te munkádat, évek közepette jelentsd meg azt! Haragban emlékezzél meg kegyelmességről!


verse #3

Isten a Témán felől jön, és a Szent a Párán hegyéről. Szela. Dicsősége elborítja az egeket, és dícséretével megtelik a föld.


verse #4

Ragyogása, mint a napé, sugarak támadnak mellőle; és ott van az ő hatalmának rejteke.


verse #5

Előtte döghalál jár, és nyomaiban forró láz támad.


verse #6

Megáll és méregeti a földet, pillant és megrendíti a népeket, az örökkévaló hegyek szétporlanak, elsüllyednek az örökkévaló halmok; az ő ösvényei örökkévalók!


verse #7

Bomlani látom Khusán sátrait, reszketnek a Midián-föld kárpitjai!


verse #8

A folyók ellen gerjedt-é fel az Úr? Vajjon a folyókra haragszol-é, vagy a tengerre bőszültél-é fel, hogy lovaidon és diadal-szekereiden robogsz?


verse #9

Csupasz, meztelen a te kézíved, a törzseknek esküvéssel tett igéret szerint! Szela. A föld folyókat ömleszt.


verse #10

Látnak téged és megrendülnek a hegyek, gátat tör a víz-ár, harsog a hullám, és magasra emeli karjait.


verse #11

A nap és hold megállnak helyökön czikázó nyilaid fényétől és ragyogó kopjád villanásától.


verse #12

Haragodban eltaposod a földet, búsultodban szétmorzsolod a nemzeteket.


verse #13

Kiszállsz néped szabadítására, fölkented segítségére; szétzúzod a főt a gonosznak házában; nyakig feltakarod az alapjait. Szela!


verse #14

Saját dárdájával vered át az ő vezéreinek fejét, a kik berohannak, hogy szétszórjanak engem; ujjonganak, hogy rejtekében emészthetik meg a szegényt.


verse #15

Lovaiddal megtaposod a tengert, a nagy vizek hullámait.


verse #16

Hallám és reszket a bensőm, a szózatra remegnek ajkaim; porladni kezdenek csontjaim, reszketnek lábaim: hogy nyugton legyek a nyomorúság napján, a mely feljön a népre, mely megsanyargatja azt.


verse #17

Mert a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben nem lészen gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban.


verse #18

De én örvendezni fogok az Úrban, és vígadok az én szabadító Istenemben.


verse #19

Az Úr Isten az én erősségem, hasonlókká teszi lábaimat a nőstény szarvasokéihoz, és az én magas helyeimen jártat engemet!

Chapters:


Books