Habakuk próféta könyve

capitolul 3


Capitole:

1 2 3


versetul 1

Habakuk próféta könyörgése a sigjónóth szerint.


versetul 2

Uram, hallám, a mit hirdettél, és megrettenék! Uram! Évek közepette keltsd életre a te munkádat, évek közepette jelentsd meg azt! Haragban emlékezzél meg kegyelmességről!


versetul 3

Isten a Témán felől jön, és a Szent a Párán hegyéről. Szela. Dicsősége elborítja az egeket, és dícséretével megtelik a föld.


versetul 4

Ragyogása, mint a napé, sugarak támadnak mellőle; és ott van az ő hatalmának rejteke.


versetul 5

Előtte döghalál jár, és nyomaiban forró láz támad.


versetul 6

Megáll és méregeti a földet, pillant és megrendíti a népeket, az örökkévaló hegyek szétporlanak, elsüllyednek az örökkévaló halmok; az ő ösvényei örökkévalók!


versetul 7

Bomlani látom Khusán sátrait, reszketnek a Midián-föld kárpitjai!


versetul 8

A folyók ellen gerjedt-é fel az Úr? Vajjon a folyókra haragszol-é, vagy a tengerre bőszültél-é fel, hogy lovaidon és diadal-szekereiden robogsz?


versetul 9

Csupasz, meztelen a te kézíved, a törzseknek esküvéssel tett igéret szerint! Szela. A föld folyókat ömleszt.


versetul 10

Látnak téged és megrendülnek a hegyek, gátat tör a víz-ár, harsog a hullám, és magasra emeli karjait.


versetul 11

A nap és hold megállnak helyökön czikázó nyilaid fényétől és ragyogó kopjád villanásától.


versetul 12

Haragodban eltaposod a földet, búsultodban szétmorzsolod a nemzeteket.


versetul 13

Kiszállsz néped szabadítására, fölkented segítségére; szétzúzod a főt a gonosznak házában; nyakig feltakarod az alapjait. Szela!


versetul 14

Saját dárdájával vered át az ő vezéreinek fejét, a kik berohannak, hogy szétszórjanak engem; ujjonganak, hogy rejtekében emészthetik meg a szegényt.


versetul 15

Lovaiddal megtaposod a tengert, a nagy vizek hullámait.


versetul 16

Hallám és reszket a bensőm, a szózatra remegnek ajkaim; porladni kezdenek csontjaim, reszketnek lábaim: hogy nyugton legyek a nyomorúság napján, a mely feljön a népre, mely megsanyargatja azt.


versetul 17

Mert a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben nem lészen gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban.


versetul 18

De én örvendezni fogok az Úrban, és vígadok az én szabadító Istenemben.


versetul 19

Az Úr Isten az én erősségem, hasonlókká teszi lábaimat a nőstény szarvasokéihoz, és az én magas helyeimen jártat engemet!

Capitole:


Cărți