Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele

Chapters:

1 2 3 4

verse #1

Ha annakokáért helye van Krisztusban az intésnek, ha helye van a szeretet vígasztalásának, ha helye van a Lélekben való közösségnek, ha helye van a szívnek és könyörületességnek,

verse #2

Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén;

verse #3

Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál.

verse #4

Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is.

verse #5

Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is,

verse #6

A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő.

verse #7

Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;

verse #8

És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.

verse #9

Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való;

verse #10

Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.

verse #11

És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.

verse #12

Annakokáért, szerelmeseim, a miképen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket;

verse #13

Mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.

verse #14

Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek;

verse #15

Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon.

verse #16

Életnek beszédét tartván elébök; hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába.

verse #17

De ha kiontatom is italáldozatként a ti hitetek áldozatánál és papiszolgálatánál, mégis örülök, és együtt örülök maindnyájatokkal;

verse #18

Azonképen ti is örüljetek, és örüljetek együtt velem.

verse #19

Reménylem pedig az Úr Jézusban, hogy Timótheust rövid nap elküldöm tihozzátok, hogy én is megviduljak, megértvén a ti dolgaitokat.

verse #20

Mert nincsen velem senki hozzá hasonló indulatú, a ki igazán szívén viselné dolgaitokat.

verse #21

Mert mindenki a maga hasznát keresi, nem a Krisztus Jézusét.

verse #22

Az ő kipróbált voltát pedig ismeritek, hogy miképen atyjával a gyermek, együtt szolgált velem az evangyéliom ügyében.

verse #23

Őt azért reménylem, hogy elküldöm, mihelyt meglátom az én dolgaimat, tüstént;

verse #24

Bízom pedig az Úrban, hogy magam is csakhamar el fogok menni.

verse #25

De szükségesnek tartám, hogy Epafróditust, az én atyámfiát és munkatársamat és bajtársamat, néktek pedig követeteket és szükségemben áldozatot hozó szolgátokat hazaküldjem hozzátok;

verse #26

Mivelhogy vágyva vágyott mindnyájatok után, és gyötrődött a miatt, hogy meghallottátok, hogy ő beteg volt.

verse #27

Mert bizony beteg volt, halálhoz közel; de az Isten könyörült rajta, nem csak ő rajta pedig, hanem én rajtam is, hogy szomorúság ne jőjjön szomorúságomra.

verse #28

Annakokáért hamarabb küldtem őt haza, hogy meglátván őt, ismét örüljetek, és nékem is kisebb legyen a szomorúságom.

verse #29

Fogadjátok azért őt az Úrban teljes örömmel; és az ilyeneket megbecsüljétek:

verse #30

Mert a Krisztus dolgáért jutott majdnem halálra, koczkára tévén életét, hogy kárpótoljon engem azért, hogy nékem tett szolgálatotoknál ti nem voltatok jelen.

Chapters:

1 2 3 4