Sámuel második könyve

chapter 22


Chapters:


verse #1

Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.


verse #2

És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.


verse #3

Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.


verse #4

Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.


verse #5

Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem;


verse #6

A pokol kötelei vettek körül, S a halál tőrei estek reám.


verse #7

Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.


verse #8

Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Ő.


verse #9

Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzószén gerjedt belőle.


verse #10

Lehajtá az eget és leszállt, És homály volt lábai alatt.


verse #11

A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel.


verse #12

Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sürű felhőket.


verse #13

Az előtte levő fényességből Izzó szenek gerjedének.


verse #14

És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos hangot adott.


verse #15

Ellövé nyilait és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat.


verse #16

És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától.


verse #17

Lenyúlt a magasságból és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem.


verse #18

Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem; Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam.


verse #19

Reámtörtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolóm volt nékem.


verse #20

Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nékem.


verse #21

Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.


verse #22

Mert megőriztem az Úrnak utait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől.


verse #23

Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el.


verse #24

Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól.


verse #25

Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint.


verse #26

Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.


verse #27

A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás.


verse #28

Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.


verse #29

Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.


verse #30

Mert veled harczi seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.


verse #31

Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak.


verse #32

Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?


verse #33

Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját.


verse #34

Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem.


verse #35

Kezeimet harczra tanítja, Hogy az érczív karjaim által törik el.


verse #36

Idvességednek paizsát adtad nékem, S kegyelmed nagygyá tett engem.


verse #37

Lépéseimet kiszélesítetted alattam. És bokáim meg nem tántorodtak.


verse #38

Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket, Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket.


verse #39

Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek, Lábaim alatt hullanak el.


verse #40

Mert te erővel öveztél fel engem a harczra, Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.


verse #41

Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem, Gyülölőim, a kiket elpusztítottam én,


verse #42

Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, Az Úrhoz, de nem felelt nékik.


verse #43

Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom őket.


verse #44

Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, Oly nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.


verse #45

Idegen fiak hizelkednek nékem, S egy hallásra engedelmeskednek,


verse #46

Idegen fiak elcsüggednek, S váraikból reszketve jőnek elő.


verse #47

Él az Úr és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája.


verse #48

Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket.


verse #49

Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem.


verse #50

Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dícséretet éneklek.


verse #51

Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké!

Chapters:


Books