Sámuel második könyve
capítulo 22
verso 1
Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.
verso 2
És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.
verso 3
Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.
verso 4
Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.
verso 5
Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem;
verso 6
A pokol kötelei vettek körül, S a halál tőrei estek reám.
verso 7
Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.
verso 8
Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Ő.
verso 9
Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzószén gerjedt belőle.
verso 10
Lehajtá az eget és leszállt, És homály volt lábai alatt.
verso 11
A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel.
verso 12
Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sürű felhőket.
verso 13
Az előtte levő fényességből Izzó szenek gerjedének.
verso 14
És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos hangot adott.
verso 15
Ellövé nyilait és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat.
verso 16
És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától.
verso 17
Lenyúlt a magasságból és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem.
verso 18
Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem; Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam.
verso 19
Reámtörtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolóm volt nékem.
verso 20
Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nékem.
verso 21
Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.
verso 22
Mert megőriztem az Úrnak utait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől.
verso 23
Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el.
verso 24
Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól.
verso 25
Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint.
verso 26
Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.
verso 27
A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás.
verso 28
Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.
verso 29
Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.
verso 30
Mert veled harczi seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.
verso 31
Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak.
verso 32
Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
verso 33
Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját.
verso 34
Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem.
verso 35
Kezeimet harczra tanítja, Hogy az érczív karjaim által törik el.
verso 36
Idvességednek paizsát adtad nékem, S kegyelmed nagygyá tett engem.
verso 37
Lépéseimet kiszélesítetted alattam. És bokáim meg nem tántorodtak.
verso 38
Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket, Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket.
verso 39
Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek, Lábaim alatt hullanak el.
verso 40
Mert te erővel öveztél fel engem a harczra, Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.
verso 41
Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem, Gyülölőim, a kiket elpusztítottam én,
verso 42
Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, Az Úrhoz, de nem felelt nékik.
verso 43
Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom őket.
verso 44
Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, Oly nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.
verso 45
Idegen fiak hizelkednek nékem, S egy hallásra engedelmeskednek,
verso 46
Idegen fiak elcsüggednek, S váraikból reszketve jőnek elő.
verso 47
Él az Úr és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája.
verso 48
Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket.
verso 49
Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
verso 50
Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dícséretet éneklek.
verso 51
Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké!
Libros
