Mózes első könyve
3. fejezet
A bűnbeesés
1. vers
A kígyó pedig ravaszabb volt minden vadállatnál, amelyet az Úristen alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?
→
Jel 12,9;
Jel 20,2;
Róm 5,12
2. vers
Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk,
→
1Móz 2,16
3. vers
csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén áll, mondta Isten: Ne egyetek abból, ne is érintsétek, hogy meg ne haljatok!
4. vers
A kígyó erre így felelt az asszonynak: Dehogy haltok meg!
5. vers
Hanem jól tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz.
→
1Móz 3,3;
Róm 6,23
6. vers
Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, hogy csábítja a szemet, és kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított hát a gyümölcséből, és evett. Adott a vele levő férjének is, és ő is evett.
→
2Kor 11,3;
1Tim 2,14
7. vers
Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy meztelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak.
8. vers
Amikor aztán meghallották az Úristen hangját, amint szellős alkonyatkor sétált a kertben, az ember és a felesége elrejtőzött az Úristen elől a kert fái között.
→
1Kir 19,12
9. vers
De az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy?
10. vers
Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert meztelen vagyok, és ezért elrejtőztem.
→
1Móz 2,25
11. vers
Az Isten erre azt kérdezte: Ki mondta meg neked, hogy meztelen vagy? Talán ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél?
12. vers
Az ember így felelt: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, ezért ettem.
13. vers
Akkor az Úristen ezt kérdezte az asszonytól: Mit tettél? Az asszony így felelt: A kígyó szedett rá, ezért ettem.
→
2Kor 11,3
Isten büntetése
14. vers
Akkor ezt mondta az Úristen a kígyónak: Mivel ezt tetted, átkozott légy minden jószág és minden vadállat között: hasadon járj, és port egyél egész életedben!
→
Ézs 65,25
15. vers
Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod.
→
Jel 12,4
16. vers
Az asszonynak ezt mondta: Igen megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalommal szülöd gyermeked. Vágyakozni fogsz férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad.
→
Ef 5,22
17. vers
Az embernek pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben!
→
Zsid 6,8
20. vers
Az ember Évának nevezte el a feleségét, mert ő lett az anyja minden élőnek.
21. vers
Az Úristen pedig bőrruhát készített az embernek és feleségének, és felöltöztette őket.
22. vers
Azután ezt mondta az Úristen: Íme, az ember olyan lett, mint miközülünk egy: tudja, mi a jó, és mi a rossz. Most azért, hogy ki ne nyújthassa kezét, és ne szakíthasson az élet fájáról is, hogy egyen, és örökké éljen,
24. vers
És miután kiűzte az embert, odaállította kelet felől az Éden kertjéhez a kerúbokat és a villogó lángpallost, hogy őrizzék azt az utat, amely az élet fájához vezet.
Könyvek
