Numeri
17. fejezet
1. vers
És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:
2. vers
Mondd meg Eleázárnak, Áron, a pap fiának, hogy szedje ki a serpenyőket a tűz közül és a tüzet vesd el messzire, mert szentekké lettek
3. vers
ezeknek az embereknek a serpenyői, akik vétkeztek életük árán; dolgozzák föl azokat vert lemezekké az oltár bevonására, mert odavitték az Örökkévaló elé és így szentté lettek; és legyenek jelül Izráel fiai számára.
4. vers
És vette Eleázár, a pap a rézserpenyőket, amelyeket odavittek az azóta elégettek és kiverték azokat az oltár bevonására.
5. vers
Emlékül Izráel fiainak a végett, hogy ne közeledjék idegen férfiú, aki nem Áron magzatából való, hogy füstölögtessen füstölőszert az Örökkévaló színe előtt és ne járjon úgy, mint Kórach és csapata, amint megmondta neki az Örökkévaló Mózes által.
6. vers
És zúgolódott másnap Izráel fiainak egész községe Mózes és Áron ellen, mondván: Ti öltétek meg az Örökkévaló népét.
7. vers
És volt, hogy midőn a község összegyülekezett Mózes és Áron ellen, odafordultak a találkozás sátra felé és íme a felhő befödte; és megjelent az Örökkévaló dicsősége.
8. vers
És jött Mózes és Áron a találkozás sátra elé.
9. vers
És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:
10. vers
Távozzatok el a község köréből, hadd pusztítom el őket egy pillanat alatt. És ők arcukra borultak.
11. vers
És szólt Mózes Áronhoz: Vedd a serpenyőt és tégy reá tüzet az oltárról és hints rá füstölőszert és vidd gyorsan a községhez, hogy engesztelést szerezz számukra, mert kitört az Örökkévaló haragja; elkezdődött a csapás.
12. vers
És vette Áron, amint Mózes mondta, és futott a gyülekezet közé és íme, már elkezdődött a csapás a nép között; rátette a füstölőszert és szerzett engesztelést a népért.
13. vers
És ő állott a holtak és az élők között és megállítatott a halálvész.
14. vers
Voltak azok, akik meghaltak a halálvészben: tiezennégyezer és hétszáz, azokon kívül, akik meghaltak Kórach miatt.
15. vers
És visszatért Áron Mózeshez a találkozás sátrának bejáratához és a halálvész megszűnt.
16. vers
És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:
17. vers
Szólj Izráel fiaihoz és végy tőlük egy-egy vesszőt atyáik háza szerint, minden fejedelmüktől atyáik háza szerint, tizenkét vesszőt; mindegyiknek nevét írjad az ő vesszejére.
18. vers
És Áron nevét írd Lévi vesszejére, mert egy vessző legyen az ő atyáik háza mindegyik feje számára.
19. vers
És helyezd azokat a találkozás sátrába a bizonyság elé, ahol találkozom veletek.
20. vers
És lészen, az a férfiú, akit én kiválasztok, annak vesszeje ki fog virulni; és én lecsillapítom magamtól Izráel fiainak zúgolódását, amivel ők ellenetek zúgolódnak.
21. vers
És megmondta Mózes Izráel fiainak és mindegyik fejedelem adott neki egy vesszőt, egyet-egyet mindegyik fejedelem számára atyáik háza szerint, tizenkét vesszőt; és Áron vesszeje az ő vesszőik között volt.
22. vers
És odatette Mózes a vesszőket az Örökkévaló színe elé, a bizonyság sátrába.
23. vers
És volt másnap, hogy Mózes bement a bizonyság sátrába és íme, kivirult Áron vesszeje, a Lévi házáé; bimbót fakasztott, virágot hozott és mandulát érlelt.
24. vers
És kivitte Mózes mind a vesszőket az Örökkévaló színe elől Izráel fiai elé; és ők látták és mindegyik elvitte a maga vesszejét.
25. vers
És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Tedd vissza Áron vesszejét a bizonyság elé, hogy megőrizzék jelül a lázadás gyermekeinek, hogy véget vess a zúgolódásnak ellenem, és meg ne haljanak.
26. vers
És cselekedett Mózes, amint megparancsolta neki az Örökkévaló, úgy cselekedett.
27. vers
És szóltak Izráel fiai Mózeshez, mondván: Íme, elpusztultunk, elvesztünk, mindnyájan elvesztünk.
28. vers
Minden közeledő, aki csak közeledik az Örökkévaló hajlékához, meghal; vajjon mindnyájan elpusztuljunk-e?
Könyvek
