10. fejezet
És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:
Készíts magadnak két ezüst harsonát; vert munkával készítsd el azokat, hogy szolgáljanak a község egybehívására és hogy elindítsák a táborokat.
És ha megfújják őket, akkor gyülekezzék össze az egész község a találkozás sátrának bejáratánál.
És ha csak az egyiket fújják meg, akkor gyülekezzenek nálad a fejedelmek, Izráel ezreinek fejei.
És ha riadót fújtok, akkor induljanak el a táborok, amelyek keleten táboroznak.
És ha másodszor fújtok riadót, akkor induljanak el a táborok, amelyek délen táboroznak; riadót fújjanak elindulásukra.
És ha egybegyüjtitek a gyülekezetet, akkor kürtjelet adjatok, de ne fújjatok riadót.
És Áron fiai, a papok fújják a harsonákat és legyenek ezek nektek örök törvényül nemzedékeiteken át.
És ha háborúba mentek országotokban az ellenség ellen, aki szorongat benneteket, akkor fújjatok riadót a harsonákkal; és emlékezetbe juttok az Örökkévaló, a ti Istenetek színe előtt és megszabadultok ellenségeitektől.
És örömötök napján, ünnepeiteken és újholdjaitokon fújjátok meg a harsonákat égőáldozataitok és békeáldozataitok mellett, hogy legyenek emlékeztetőül számotokra Istenek előtt. Én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.
És volt a második évben, a második hónapban, a hónap huszadikán, fölszállt a felhő a bizonyság hajlékáról.
És elindultak Izráel fiai vonulásaik szerint Szinaj sivatagából; és megállt a felhő Párán sivatagában.
És elindultak elsőízben az Örökkévaló parancsára Mózes által.
És elindult Jehúda fiai táborának zászlaja elsőnek seregeik szerint; és serege élén volt Nahsón, Amminádáb fia.
Jisszákár fiai törzsének serege élén volt Netánél, Cúár fia.
Zebúlon fiai törzsének serege élén volt Eliáb, Hélón fia.
Ekkor lebontották a hajlékot és elindultak Gérsón fiai és Merári fiai, a hajlék vivői.
És elindult Reúbén táborának zászlaja seregeik szerint; serege élén volt Elicúr, Sedéúr fia.
Simeón fia törzsének serege élén volt Selúmiél, Cúrisáddaj fia.
Gád fiai törzsének serege élén volt Eljászáf, Deúél fia.
És elindultak a kehátiak, a szentély vivői és felállították a hajlékot amazok jöttéig.
És elindult Efráim fiai táborának zászlaja seregeik szerint; serege élén volt Elisámá, Ammihúd fia.
Menásse fiai törzsének élén volt Gamliél, Pedácur fia.
Benjámin fiai törzsének serege élén volt Abidán, Gideóni fia.
És elindult Dán fiai táborának zászlaja, utóhada mind a tábornak, seregeik szerint; serege élén volt Ahíezer, Ammisaddaj fia.
Ásér fiai törzsének serege élén volt Pageíél, Okrán fia.
Naftáli fiai törzsének serege élén volt Ahírá, Énán fia.
Így volt Izráel fiainak vonulása seregeik szerint és így vonultak tovább.
És szólt Mózes Hóbábhoz, a midjánita Reúél, Mózes apósa fiához: Mi elindulunk a hely felé, amelyről az Örökkévaló mondta: azt adom majd nektek; jöjj velünk s mi jót teszünk veled, mert az Örökkévaló jót ígért Izráelnek.
És ő mondta neki: Nem megyek, hanem országomba és szülőföldemre megyek.
És ő mondta: Ne hagyj el, kérlek, bennünket, mivel te tudod, hogyan kell táboroznunk a pusztában, légy tehát számunkra a szemünk.
És lészen, hogyha velünk fogsz jönni, akkor abból a jóból, amit az Örökkévaló tesz velünk, jót teszünk veled.
És elindultak az Örökkévaló hegyétől három napi útra; és az Örökkévaló szövetségének ládája vonult előttük három napi úton, hogy keressen számukra pihenő helyet.
És az Örökkévaló felhője fölöttük volt nappal, midőn elindultak a táborból.
És volt, amikor elindult a láda, így szólt Mózes: Kelj föl, Örökkévaló, hogy szétszórassanak ellenségeid és megfutamodjanak előled, akik gyűlölnek.
És amikor megpihent, így szólt: Térj vissza Örökkévaló, Izráel ezreinek tízezrei közé!
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36