Numeri
11. fejezet
1. vers
És történt, hogy a nép panaszkodott és ez visszatetsző volt az Örökkévaló előtt; és midőn hallotta ezt az Örökkévaló, föllobbant haragja; és az Örökkévaló tüze kigyulladt közöttük és elemésztette a tábor szélét.
2. vers
És kiáltott a nép Mózeshez; és imádkozott Mózes az Örökkévalóhoz és a tűz lecsillapodott.
3. vers
És így nevezték el azt a helyet: Tabeéra; mert égett közöttük az Örökkévaló tüze.
4. vers
És a gyülevész nép, amely közöttük volt, mohó vágyakozásba esett; és újra sírtak Izráel fiai is és mondták: Ki ad nekünk húst enni?
5. vers
Emlékezünk a halra, melyet ettünk Egyiptomban ingyen, az ugorkára, a dinnyére, a párhagymára, a vöröshagymára és a fokhagymára,
6. vers
most azonban lelkünk kiszáradt, nincs semmi, csak a mannára néz a szemünk.
7. vers
És a manna olyan, mint a koriandrum magva és színe, mint a bedólach színe.
8. vers
Szerteszéledt a nép és megőrölték a kézimalmon vagy megtörték a mozsárban, megfőzték a fazékban és készítettek belőle pogácsákat és íze olyan volt, mint az olajlepény íze.
9. vers
És amikor hullott a harmat a táborra éjjel, lehullott rája a manna.
10. vers
És hallotta Mózes, amint a nép sír családjai szerint, kiki sátra bejáratánál; és föllobbant az Örökkévaló haragja nagyon és Mózes szemében visszatetszett.
11. vers
És szólt Mózes az Örökkévalóhoz: Miért bántál rosszul szolgáddal és miért nem találtam kegyet szemedben, hogy ennek az egész népnek terhét reám tetted?
12. vers
Vajjon én fogantam-e ezt az egész népet, avagy én szültem-e, hogy azt mondod nekem: vidd őt öledben, amint viszi a nevelő a csecsemőt, arra a földre, amelyet esküvel ígértél ősatyáinak.
13. vers
Honnan vegyek húst, hogy adjak az egész népnek? Mert siránkoznak nekem, mondván: adj nekünk húst, hogy ehessünk.
14. vers
Nem bírom én egyedül vinni ez egész népet, mert nehéz ez nekem.
15. vers
És ha így bánsz velem, ölj meg inkább, ha kegyet találtam szemedben, hogy ne lássam balsorsomat.
16. vers
És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Gyüjts össze nekem hetven férfiút Izráel vénei közül, akikről tudod, hogy ők a nép vénei és vezetői és vidd őket a találkozás sátrához, hogy álljanak ott veled.
17. vers
És én leszállok és beszélek veled, elveszek a szellemből, amely rajtad van és ő reájuk teszem, hogy viseljék veled együtt a nép terhét és ne vigyed te egyedül.
18. vers
És mondjad a népnek: Szenteljétek meg magatokat holnapra és enni fogtok húst, mivelhogy sírtatok az Örökkévaló fülébe, mondván: Ki ad nekünk húst ennünk? mert jobb dolgunk volt Egyiptomban. Tehát ad nektek az Örökkévaló húst, hogy egyetek.
19. vers
Nem egy napig fogtok enni, se két napig, se öt napig, se tíz napig, se húsz napig,
20. vers
hanem egy teljes hónapig, míg kijön orrotokon és undorrá válik nektek, mivel megvetettétek az Örökkévalót, aki közöttetek van és sírtatok előtte, mondván: minek is jöttünk ki Egyiptomból?
21. vers
És mondta Mózes: Hatszázezer gyalogos a nép, amely között vagyok és te azt mondod: húst adok nekik, hogy egyenek egy teljes hónapig.
22. vers
Vajjon juhot és marhát vágjanak-e le számukra, hogy elég legyen nekik, vagy a tenger halait mind gyüjtsék össze számukra, hogy elég legyen nekik?
23. vers
És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Vajjon rövid-e az Örökkévaló keze? Majd látni fogod, vajjon megvalósul-e rajtad igém vagy nem.
24. vers
És kiment Mózes és elmondta a népnek az Örökkévaló szavait. Összegyüjtött hetven férfiút a nép vénei közül és odaállította őket a sátor köré.
25. vers
És leszállt az Örökkévaló a felhőben és szólt hozzá és elvett a szellemből, amely rajta volt és ráadta a hetven férfiúra, a vénekre. És volt, hogy amidőn rajtuk nyugodott a szellem, akkor prófétáltak, de többé nem.
26. vers
De visszamaradt két férfiú a táborban, az egyiknek neve volt Eldád, a másiknak neve volt Médád, rajtuk nyugodott a szellem, a feljegyzettek között voltak, de nem mentek ki a sátorhoz és prófétáltak a táborban.
27. vers
Ekkor odafutott egy fiú és tudtára adta Mózesnek, mondván: Eldád és Médád prófétálnak a táborban.
28. vers
És szólt Józsua, Nún fia, Mózesnek ifjú kora óta szolgája és mondta: Uram, Mózes, tiltsd el őket!
29. vers
És mondta neki Mózes: Féltékeny vagy te miattam? Bárha az Örökkévaló egész népe mind próféta volna, hogy az Örökkévaló rájuk adná szellemét!
30. vers
És Mózes visszatért a táborba, ő és Izráel vénei.
31. vers
És szél indult meg az Örökkévaló elől és fürjeket hajtott oda a tenger felől és odavetette őket a táborra, egy napi úton az egyik oldalra és egy napi úton a másik oldalra a tábor körül és két könyöknyire a föld színe felett.
32. vers
És fölkerekedett a nép azon az egész napon és egész éjjel és az egész következő napon és összegyüjtötték a fürjeket; aki keveset gyüjtött, gyüjtött tíz chómert, és kiterítették maguk számára a tábor körül.
33. vers
Még a hús fogaik között volt, meg sem volt még rágva és föllobbant az Örökkévaló haragja a nép ellen és sujtotta az Örökkévaló a népet igen nagy csapással.
34. vers
És így nevezték el azt a helyet: Kibrót-Hattáava, mert ott temették el a népet, a vágyakozókat.
35. vers
Kibrót-Hattáavától a nép tovább vonult Hacérótba és maradt Hacérótban.
Könyvek
