12. fejezet
És Mirjám és Áron beszélt Mózes ellen a kúsi asszony miatt, akit elvett; mert egy kúsi asszonyt vett el.
És mondták: csupán csak Mózessel beszélt-e az Örökkévaló, nem beszélt-e velünk is? És az Örökkévaló hallotta ezt.
És a férfiú Mózes nagyon szerény volt, [szerényebb] minden embernél, aki a föld színén élt.
És mondta az Örökkévaló hirtelen Mózesnek, Áronnak és Mirjámnak: Menjetek ki hárman a találkozás sátrába. És kimentek ők hárman.
És leszállt az Örökkévaló felhőoszlopban és megállott a sátor ajtajánál és hívta Áront és Mirjámot és kimentek ők ketten.
És Ő mondta: Halljátok szavamat! Ha lesz köztetek próféta, én az Örökkévaló, látomásban megjelenek előtte, álomban beszélek vele.
Nem ilyen az én szolgám Mózes; ő meghitt egész házamban.
Vele szájról-szájra beszélek, világosan és nem homályos szavakban; az Örökkévaló hasonlóságát látja ő; miért nem féltetek beszélni szolgám, Mózes ellen?
És föllobbant az Örökkévaló haragja ellenük és távozott.
És a felhő eltűnt a sátor felől és íme, Mirjám poklos volt, olyan, mint a hó; és odafordult Áron Mirjám felé és íme, poklos volt.
És szólt Áron Mózeshez: Kérlek, Uram, ne ródd fel nekünk vétekül, amiben oktalanul cselekedtünk és amiben vétkeztünk.
Ne legyen ő, kérlek, olyan, mint a halott gyermek, akinek midőn kijön anyja méhéből, már elenyészett fele húsa.
És Mózes kiáltott az Örökkévalóhoz, mondván: Isten, kérlek, gyógyítsd meg őt!
És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Ha atyja az ő arcába köpött volna, nem szégyelné-e magát hét napig? Zárassék ki hét napra a táborból és azután legyen ismét befogadva.
És kizáratott Mirjám a táborból hét napra és a nép nem indult el, amíg ismét be nem bocsátották Mirjámot.
Azután elindult a nép Hacérótból és táboroztak Párán sivatagában.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36