Numeri
21. fejezet
1. vers
És meghallotta a kanaáni, Arád királya, aki a déli vidéken lakott, hogy eljött Izráel Atárim útján, és harcolt Izráellel és foglyokat ejtett közülük.
2. vers
És Izráel fogadalmat tett az Örökkévalónak és mondta: Ha majd kezembe adod ezt a népet, teljesen elpusztítom városaikat.
3. vers
És hallgatott az Örökkévaló Izráel szavára és kezébe adta a kanaánit; és teljesen elpusztították őket és városaikat; és így nevezték el a helyet: Hormá.
4. vers
És tovább vonultak Hór hegyétől a Sástenger felé, hogy megkerüljék Edóm országát; és a nép lelke nagyon elcsüggedt az úton.
5. vers
És beszélt a nép Isten és Mózes ellen: Minek hoztatok föl bennünket Egyiptomból, hogy meghaljunk a sivatagban? Mert nincs kenyér és nincs itt víz és lelkünk megundorodott ettől a hitvány kenyértől.
6. vers
És az Örökkévaló tüzes kígyókat bocsátott a nép közé és ezek megmarták a népet; és sok nép elhalt Izráelből.
7. vers
És jött a nép Mózeshez és mondták: Vétkeztünk, mert az Örökkévaló ellen és ellened beszéltünk; imádkozzál az Örökkévalóhoz, hogy távolítsa el tőlünk a kígyókat. És Mózes imádkozott a népért.
8. vers
És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Készíts egy tüzes kigyót és tedd póznára; és lészen, hogy mindenki, akit megmartak, ha megnézi, életben marad.
9. vers
És Mózes készített egy rézkígyót és rátette a póznára; és történt, hogyha egy kígyó megmart valakit és ez rátekintett a rézkígyóra, életben maradt.
10. vers
És Izráel fiai tovább vonultak és táboroztak Óbótban.
11. vers
És tovább vonultak Óbótból és táboroztak az Abárimbeli Ijjimben, a sivatagban, amely Móáb előtt van napkelet felől.
12. vers
Onnan tovább vonultak és táboroztak Zered völgyében.
13. vers
Onnan tovább vonultak és táboroztak Arnónon túl, amely a sivatagban van, amely kijön az Emóri határából; mert Arnón Móáb határa, Móáb és az Emóri között.
14. vers
Azért mondatik az Örökkévaló harcainak könyvében: Váhébet Szufában és a völgyeket, az Arnónt;
15. vers
és a völgyek lejtőjét, amely lejtősödik Ár helye felé és támaszkodik Móáb határához.
16. vers
Onnan tovább vonultak Beerhez. Ez az a kút, amelyről szólt az Örökkévaló Mózesnek: Gyüjtsd össze a népet, hadd adjak nekik vizet.
17. vers
Akkor énekelte Izráel ezt az éneket: Buzogj fel kút, énekeljetek neki!
18. vers
A kút, amelyet a fejedelmek ástak, a nép nemesei vájtak kormánypálcával és botjaikkal! A sivatagból tovább vonultak Mattánába,
19. vers
és Mattánából Nahaliélbe, Nahaliélból Bámótba,
20. vers
és Bámótból a völgybe, amely Móáb földjén van a Piszga csúcsánál és letekint a sivatag felé.
21. vers
És követeket küldött Izráel Szihónhoz, az Emóri királyához, mondván:
22. vers
Hadd vonuljak át országodon, nem térünk le a mezőre, és a szőlőre, nem isszuk a kutak vizét, a királyúton megyünk, amíg átvonulunk határodon.
23. vers
Szihón nem engedte Izráelt átvonulni határán, hanem összegyüjtötte Szihón egész népét és kiment Izráel ellen a sivatagba és elérkezett Jahácba és harcolt Izráellel.
24. vers
És Izráel megverte őt a kard élével és elfoglalta országát az Arnóntól a Jabbókig, egészen Ammón fiaiig, mert erős volt Ammón fiainak határa.
25. vers
És Izráel elvette mind e városokat és Izráel lakott az Emóri összes városaiban, Hesbónban és mind a hozzátartozó városokban.
26. vers
Mert Hesbón Szihónnak, az Emóri királyának városa volt, aki Móáb előbbi királyával harcolt és elvette tőle egész országát az Arnónig.
27. vers
Azért mondják a költők: Jöjjetek Hesbónba, építsétek fel és szilárdítsátok meg Szihón városát.
28. vers
Mert tűz ment ki Hesbónból, láng Szihón városából; megemésztette Ár-Móábot, az Arnón magaslatainak urait.
29. vers
Jaj neked Móáb! elpusztultál Kemós népe. Odaadta fiait mint menekülőket és leányait fogságba Emóri királyának, Szihónnak.
30. vers
Ledöntöttük őket, elveszett Hesbón Dibónig, elpusztítottuk Nófahig, amely Médebáig ér.
31. vers
Így Izráel az Emóri országában lakott.
32. vers
És Mózes küldött, hogy kémleljék ki Jáezért és elfoglalták városaikat és elűzték az Emórit, aki ott volt.
33. vers
És megfordultak és fölmentek Básán felé; és kiment eléjük Óg, Básán királya, ő és egész népe, harcra Edreibe.
34. vers
És az Örökkévaló mondta Mózesnek: Ne félj tőle, mert kezedbe adom őt és egész népét és országát és úgy tégy vele, amint tettél Szihónnal, az Emóri királyával, aki Hesbónban lakott.
35. vers
És megverték őt és fiait és egész népét, úgy, hogy nem hagytak számukra maradékot és elfoglalták országát.
Könyvek
