Numeri
capítulo 17
verso 1
És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:
verso 2
Mondd meg Eleázárnak, Áron, a pap fiának, hogy szedje ki a serpenyőket a tűz közül és a tüzet vesd el messzire, mert szentekké lettek
verso 3
ezeknek az embereknek a serpenyői, akik vétkeztek életük árán; dolgozzák föl azokat vert lemezekké az oltár bevonására, mert odavitték az Örökkévaló elé és így szentté lettek; és legyenek jelül Izráel fiai számára.
verso 4
És vette Eleázár, a pap a rézserpenyőket, amelyeket odavittek az azóta elégettek és kiverték azokat az oltár bevonására.
verso 5
Emlékül Izráel fiainak a végett, hogy ne közeledjék idegen férfiú, aki nem Áron magzatából való, hogy füstölögtessen füstölőszert az Örökkévaló színe előtt és ne járjon úgy, mint Kórach és csapata, amint megmondta neki az Örökkévaló Mózes által.
verso 6
És zúgolódott másnap Izráel fiainak egész községe Mózes és Áron ellen, mondván: Ti öltétek meg az Örökkévaló népét.
verso 7
És volt, hogy midőn a község összegyülekezett Mózes és Áron ellen, odafordultak a találkozás sátra felé és íme a felhő befödte; és megjelent az Örökkévaló dicsősége.
verso 8
És jött Mózes és Áron a találkozás sátra elé.
verso 9
És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:
verso 10
Távozzatok el a község köréből, hadd pusztítom el őket egy pillanat alatt. És ők arcukra borultak.
verso 11
És szólt Mózes Áronhoz: Vedd a serpenyőt és tégy reá tüzet az oltárról és hints rá füstölőszert és vidd gyorsan a községhez, hogy engesztelést szerezz számukra, mert kitört az Örökkévaló haragja; elkezdődött a csapás.
verso 12
És vette Áron, amint Mózes mondta, és futott a gyülekezet közé és íme, már elkezdődött a csapás a nép között; rátette a füstölőszert és szerzett engesztelést a népért.
verso 13
És ő állott a holtak és az élők között és megállítatott a halálvész.
verso 14
Voltak azok, akik meghaltak a halálvészben: tiezennégyezer és hétszáz, azokon kívül, akik meghaltak Kórach miatt.
verso 15
És visszatért Áron Mózeshez a találkozás sátrának bejáratához és a halálvész megszűnt.
verso 16
És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:
verso 17
Szólj Izráel fiaihoz és végy tőlük egy-egy vesszőt atyáik háza szerint, minden fejedelmüktől atyáik háza szerint, tizenkét vesszőt; mindegyiknek nevét írjad az ő vesszejére.
verso 18
És Áron nevét írd Lévi vesszejére, mert egy vessző legyen az ő atyáik háza mindegyik feje számára.
verso 19
És helyezd azokat a találkozás sátrába a bizonyság elé, ahol találkozom veletek.
verso 20
És lészen, az a férfiú, akit én kiválasztok, annak vesszeje ki fog virulni; és én lecsillapítom magamtól Izráel fiainak zúgolódását, amivel ők ellenetek zúgolódnak.
verso 21
És megmondta Mózes Izráel fiainak és mindegyik fejedelem adott neki egy vesszőt, egyet-egyet mindegyik fejedelem számára atyáik háza szerint, tizenkét vesszőt; és Áron vesszeje az ő vesszőik között volt.
verso 22
És odatette Mózes a vesszőket az Örökkévaló színe elé, a bizonyság sátrába.
verso 23
És volt másnap, hogy Mózes bement a bizonyság sátrába és íme, kivirult Áron vesszeje, a Lévi házáé; bimbót fakasztott, virágot hozott és mandulát érlelt.
verso 24
És kivitte Mózes mind a vesszőket az Örökkévaló színe elől Izráel fiai elé; és ők látták és mindegyik elvitte a maga vesszejét.
verso 25
És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Tedd vissza Áron vesszejét a bizonyság elé, hogy megőrizzék jelül a lázadás gyermekeinek, hogy véget vess a zúgolódásnak ellenem, és meg ne haljanak.
verso 26
És cselekedett Mózes, amint megparancsolta neki az Örökkévaló, úgy cselekedett.
verso 27
És szóltak Izráel fiai Mózeshez, mondván: Íme, elpusztultunk, elvesztünk, mindnyájan elvesztünk.
verso 28
Minden közeledő, aki csak közeledik az Örökkévaló hajlékához, meghal; vajjon mindnyájan elpusztuljunk-e?
Libros
