Apostolok cselekedetei
6. fejezet
1. vers
Ezekben a napokban a tanítványok megszaporodásakor zúgolódás támadt a hellenisták részéről a hebraisták ellen, hogy a mindennapos felszolgálásban az ő özvegyeiket mellőzés érte.
2. vers
A tizenkettő erre összehívta a tanítványok sokaságát és így szólt: „Nem Istennek tetsző dolog az, hogy az Isten igéjét elhanyagolva felszolgáljunk az asztaloknál.
3. vers
Szemeljetek ki hát, testvéreink, magatok közül hét olyan férfit, akinek jó híréről tanúságot tesznek, kik Szellemmel és bölcsességgel vannak telve, hogy őket e szükség pótlására beállítsuk,
4. vers
mi pedig állandóan az imádkozással és az ige szolgálatával fogunk foglalkozni.”
5. vers
Megtetszett a beszéd az egész sokaságnak s kiválasztották Istvánt, egy hittel és Szent Szellemmel telt férfiút, továbbá Fülöpöt, Prokhoruszt, Nikánort, Timónt, Parmenászt és egy antióhiai csatlakozót, Nikolaoszt.
6. vers
Ezeket az apostolok elé állították, és azok imádkozás után rájuk tették kezüket.
7. vers
Közben meg növekedett az Isten igéjének hatása s a tanítványok száma is igen megszaporodott Jeruzsálemben. A papoknak is nagy tömege hallgatott a hitre.
8. vers
István pedig kegyelemmel és hatalommal telten nagy csodákat és jeleket vitt véghez a nép között.
9. vers
Előálltak azonban egyesek a libertinusokról elnevezett zsinagógából, továbbá küréneiek, alekszandriaiak, kilikiaiak és ázsiabeliek és vitatkozásba bocsátkoztak Istvánnal,
10. vers
de nem volt erejük arra, hogy ellenálljanak annak a bölcsességnek és Szellemnek, amellyel ő beszélt.
11. vers
Erre felbujtottak bizonyos férfiakat, hogy azt mondják: „Hallottuk, hogy káromló szavakat szólott Mózes és az Isten ellen.”
12. vers
Felindították a népet is, a presbitereket és az írástudókat, rátörtek Istvánra, magukkal vonszolták, és a nagytanács elé vitték,
13. vers
majd hamis tanúkat állítottak ellene, kik ezt mondták: „Ez az ember szüntelenül káromló szavakat szólt e szenthely ellen és a törvény ellen.
14. vers
Hallottuk, hogy azt mondta: A názáreti Jézus le fogja rombolni ezt a helyet és megváltoztatja azokat a szokásokat, melyeket Mózes adott át nekünk.”
15. vers
Egyszer csak a nagytanácsban ülők mind meredten néztek rá és az arcát olyannak látták, mintha angyal orcája volna.
Könyvek
