Apostolok cselekedetei
23. fejezet
1. vers
Pál a nagytanácsra szögezte szemét és megszólalt: „Férfiak, testvéreim! Az én nyilvános életemben lelkiismeretem Isten felé a mai napig tiszta volt.”
2. vers
Erre Anániás főpap elrendelte a mellette állóknak, hogy üssenek a szájára.
3. vers
De Pál így szólt hozzá: „Meg fog téged verni az Isten, te bemeszelt fal. Még te ülsz le ítélkezni rajtam s a törvény ellen cselekszel. A törvényt megkerülve parancsolod, hogy verjenek meg engem?”
4. vers
Ám a mellette állók megszólaltak: „Isten főpapját gyalázod?”
5. vers
„Nem tudtam testvéreim – szólt Pál is –, hogy főpap. Meg van ugyanis írva: Néped fejedelme ellen gonoszat ne szólj.”
6. vers
Mikor azonban Pál észrevette, hogy részben szadduceusok, más részben farizeusok vannak a nagytanácsban, felkiáltott: „Férfiak, testvéreim, farizeus vagyok, farizeus fia, a holtak felől való reménységért és a halottak feltámadásáért vádolnak.”
7. vers
Mikor ezt mondotta, farizeusok és szadduceusok egymás ellen támadtak, úgyhogy a sokaság kettészakadt.
8. vers
A szadduceusok ugyanis azt mondták, hogy nincs feltámadás, sem angyalok, sem szellem, a farizeusok ellenben mindegyiket vallják.
9. vers
Nagy kiáltozás támadt. Felállott néhány írástudó a farizeusok felekezetéből és élénk vitába kezdtek: „Semmi gonoszat nem találunk ebben az emberben. Talán szellem szólott neki, vagy angyal.”
10. vers
Mikor nagy lett a villongás, az ezredes megijedt, hogy Pált szétszaggatják, megparancsolta hát, hogy a sereg menjen le és ragadja ki közülük Pált, azután vezessék fel a kaszárnyába.
11. vers
A következő éjjelen az Úr Pál mellé állott és ezt mondotta: „Bízzál! Mint ahogy bizonyságot tettél ügyem mellett Jeruzsálembe, úgy kell Rómában is tanúságot tenned!”
12. vers
Mikor kinappalodott, egybegyűltek a zsidók és átokkal kötelezték magukat, hogy sem nem esznek, sem nem isznak addig, amíg Pált meg nem ölik.
13. vers
Negyvennél többen voltak, akik ezt az összeesküvést csinálták.
14. vers
Ugyanezek elmentek a főpapokhoz és a vénekhez és ezt mondták: „Erős átokkal fogadtuk meg, hogy addig semmit meg nem ízlelünk, amíg Pált meg nem öljük.
15. vers
Most hát a nagytanáccsal együtt tegyetek jelentést az ezredesnek, hogy hozza le őt hozzátok, minthogy pontosabb vizsgálatot akartok tartani a dolog felől, mi pedig készen várjuk őt, hogy mielőtt ide megérkeznék, elpusztítsuk.”
16. vers
Mikor azonban Pál nőtestvérének fia hallott a cselvetésről, odament, belépett a kaszárnyába és hírt adott Pálnak.
17. vers
Pál erre a századosok közül egyet magához hívatott és ezt mondta: „Vezesd el azt az ifjút az ezredeshez, valami hírt hozott számára.”
18. vers
Az maga mellé vette a fiút, elvezette az ezredeshez és jelentette: „A fogoly Pál magához hívatott és megkért, hogy ezt az ifjút hozzád vezessem, valami mondanivalója van neked.”
19. vers
Az ezredes kézen fogta őt, félrevonult vele és külön megtudakolta: „Mi híred van számomra?”
20. vers
Az így felelt: „A zsidók összebeszéltek, hogy megkérnek téged, hogy holnap vezettesd le Pált a nagytanácsba, mintha pontosabb értesülést akarnának szerezni felőle.
21. vers
Te azonban ne engedj nekik, mert közülük többen, mint negyvenen állnak lesben ellene, ezek átokkal fogadták meg, hogy addig sem nem esznek, sem nem isznak, míg Pált meg nem ölik. Most készenlétben vannak és ígéretedre várnak.”
22. vers
Az ezredes elbocsátotta az ifjút, de előbb megparancsolta: „Senkinek ki ne beszéld, hogy ezeket nekem bejelentetted.”
23. vers
Azután magához hívott két századost és ezt mondta: „Tartsatok az éjszaka harmadik órájától fogva készenlétben kétszáz katonát, hogy azok menjenek el Cézáreáig, továbbá hetven lovast és kétszáz kopjavetőt,
24. vers
egy nyerges állatot is állítsanak elő, hogy Pált rája ültetve Félix helytartóhoz biztosan átvihessétek.”
25. vers
Amellett levelet is írt, melynek tartalma a következő volt:
26. vers
„Klaudius Liziász, Félixnek, a magasztos helytartónak. Örvendj!
27. vers
Ezt az embert a zsidók elfogták és meg akarták ölni. Miután megtudtam, hogy római, a sereggel rajtuk ütöttem s a kezükből kiragadtam őt.
28. vers
Meg akarván tudni, hogy micsoda vádat emelnek ellene, levezettettem őt az ő nagytanácsukba.
29. vers
Úgy találtam, hogy saját törvényük vitakérdéseiben vádolják, de semmi halálra vagy bilincsre méltó vád fel nem merült ellene.
30. vers
Intést kaptam azonban, hogy valami terv készül ez ember ellen, úgyhogy nyomban hozzád küldöttem őt s megparancsoltam a vádlóknak is, hogy elédbe terjesszék vádjukat.”
31. vers
A katonák a kapott rendelkezés értelmében magukhoz vették Pált s az éjszakán át Antipatriszba vitték.
32. vers
Másnap a lovasokra hagyván, hogy tovább kísérjék, visszatértek a táborba.
33. vers
Amazok meg elmentek Cézáreába, átadták a levelet a helytartónak, és eléje állították Pált is.
34. vers
Az elolvasta s megkérdezte, hogy melyik tartományból való, mikor megtudta, hogy Ciliciából,
35. vers
így szólt: „Majd kihallgatlak, ha vádlóid megjelennek.” Parancsot adott, hogy Heródes pretóriumában őrizzék.
Könyvek
