Apostolok cselekedetei
2. fejezet
1. vers
Mikor a húsvéttól számított ötvenedik nap, a pünkösd napja betelt s mindannyian ugyanazon a helyen egy indulattal együtt voltak,
2. vers
hirtelen zúgás támadt a mennyből, mintha erős sodró szél jönne, és az betöltötte az egész házat, amelyben ültek.
3. vers
Majd tüzes nyelvekhez hasonló jelenségek lettek láthatókká rajtuk, melyek szétoszlottak s minden egyesükre ült belőlük.
4. vers
Ezzel mindannyian megteltek Szent Szellemmel és különböző nyelveken kezdtek szólani, amint a Szellem adta nekik, hogy megnyilatkozzanak.
5. vers
Jeruzsálemben akkor az ég alatt lakó összes nemzetekből zsidók, lelkiismeretes férfiak tartózkodtak.
6. vers
Mikor az a zúgás felhangzott, zavart tömegben ömlött össze a sokaság, mert kiki a saját nyelvén hallotta őket beszélni.
7. vers
Magukon kívül voltak, csodálkozva mondták: „Hiszen ezek, kik beszélnek, mind galileabeliek:
8. vers
Hogy lehet hát, hogy mindannyian a saját nyelvünkön halljuk őket szólani, amelyben születtünk?
9. vers
Pártusok, médek, elámiták, Mezopotámia, Júdea, Kappadócia, Pontus és Ázsia,
10. vers
Frigia, Pamfilla, Egyiptom, a líbiai s cirénei vidékek lakói, római jövevények, zsidók is, közeledők is,
11. vers
krétaiak és arabok halljuk, hogy a mi nyelvünkön szólják az Isten felséges tetteit!”
12. vers
Mindannyian magukon kívül voltak hát és kétségek között kérdezte egyik a másikat: „Mi akar ez lenni?”
13. vers
Mások gúnyolódva szóltak: „Édes bortól részegedtek meg.”
14. vers
Azonban előállott Péter a tizeneggyel együtt és hangját fölemelve a következő nyilatkozatot tette: „Zsidó férfiak s Jeruzsálemben tartózkodó idegenek! Legyen mindannyiotoknak tudtára és vegyétek fületekbe szavaimat mindannyian,
15. vers
semmiképpen sem részegek ezek, mint ahogy ti vélitek, hiszen a nappalnak még csak a harmadik órája van,
16. vers
hanem csak az történt, amit Jóel prófétán át megmondott már:
17. vers
Úgy lesz az utolsó napokban – szól az Isten –, Szellememből öntök ki minden húsra, fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, ifjaitok látomásokat látnak, véneitek álmokat álmodnak,
18. vers
sőt Szellememből rabszolgáimra és rabszolgálóimra is ki fogok önteni, és azokban a napokban prófétálni fognak.
19. vers
Azután csodákat rendelek fenn az égre és jeleket alant a földre: vért, tüzet, gomolygó füstöt,
20. vers
a nap sötétségre fordul át, a hold vérré válik, minek előtte az Úrnak nagy és tündöklő napja eljő.
21. vers
Akkor úgy lesz, hogy aki az Úrnak nevét segítségül hívja, meg fog menekülni.
22. vers
Izráeli férfiak! Halljátok meg ezeket a szavakat: A názáreti Jézust, azt a férfit, akit az Isten ti közöttetek hatalmas erőkkel, csodákkal és jelekkel igazolt, melyeket őrajta keresztül tett, amint magatok tudjátok,
23. vers
miután Isten elhatározott szándékkal és előzetes tudással nektek őt kiadta, ti törvényszegő kézzel keresztre szegeztétek és megöltétek.
24. vers
Isten azonban a halál fájdalmait feloldotta és feltámasztotta őt, mert nem volt lehetséges, hogy a halál hatalmában tartsa őt.
25. vers
Dávid ugyanis így szól róla: Mindenkoron (már eleve) magam előtt láttam az Urat, mert jobbomon van ő, hogy meg ne inogjak.
26. vers
Ezért vigadott a szívem és ujjongott a nyelvem: még a húsom is azzal a reménységgel lakik itt,
27. vers
hogy nem fogod lelkemet a láthatatlan országban hagyni, sem nem adod oda Jámborodat, hogy rothadást lásson.
28. vers
Életre vivő utakat ismertettél meg velem. Orcáddal együtt lakva meg fogsz majd tölteni jókedvvel.
29. vers
Férfiak, Testvéreim! Legyen szabad nekem ősatyánk, Dávid felől nyíltan megmondanom nektek, hogy ő életének végére jutott, el is temették, és sírja a mai napig nálunk van.
30. vers
Ám miután ő próféta volt és tudta azt, hogy Isten esküvel esküdött neki arra, hogy ágyékának gyümölcséből származó utódot fog ültetni trónjára,
31. vers
előre látva beszélt a Krisztus feltámadásáról, hogy sem a láthatatlan országban nem marad vissza, sem rothadást nem lát a húsa.
32. vers
Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, aminek mi mindnyájan tanúi vagyunk.
33. vers
Miután tehát Isten jobbjára felemelték őt s az Atyától a Szent Szellem ígéretét kapta, kiöntötte a Szent Szellemet, amit ti most láttok is, hallotok is.
34. vers
Mert nem Dávid ment fel a mennyekbe, hisz ő maga mondja: Mondá az Úr az én uramnak: Ülj jobbom felől,
35. vers
míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem.
36. vers
Teljes bizonyossággal tudja meg azért Izráel egész háza, hogy Isten Úrrá s Krisztussá tette őt, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek.”
37. vers
Mikor ezt hallották, a szó átszúrta a szívüket s ők így szóltak Péterhez és a többi apostolhoz: „Mit cselekedjünk, testvéreink, férfiak?”
38. vers
„Térjetek más felismerésre! – mondta nekik erre Péter –, és merítkezzetek be mindannyian a Krisztus Jézusnak nevébe vétkeitek bocsánatára, és majd elnyeritek a Szent Szellem ajándékát.
39. vers
Mert nektek szól az ígéret és gyermekeiteknek, valamint mindazoknak, akik messze vannak, akiket az Úr, a mi Istenünk még el fog hívni.”
40. vers
Sok más szóval tett erős bizonyságot és úgy kérlelte őket: „Mentsétek meg magatokat ettől az elferdült nemzedéktől.”
41. vers
Azok már most, akik szavát örömmel fogadták, bemerítkeztek, úgyhogy aznap mintegy háromezer lélek csatlakozott az eklézsiához.
42. vers
Ezek kitartóan foglalkoztak az apostolok tudományával, a közösséggel, a kenyér megtörésével és az imádkozásokkal.
43. vers
Minden lélekben félelem támadt. Sok csoda és jel történt az apostolokon át.
44. vers
Mindazok, akik hittek, mindenüket közösen egy helyen tartották,
45. vers
szerzeményeiket és vagyonukat eladták, és mindenkivel megosztották, ahogy kinek-kinek szüksége volt rá.
46. vers
Amellett naponként egy indulattal állandóan a szenthelyen tartózkodtak, házanként kenyeret törtek és egyszerű szívvel részesedtek az eledelben,
47. vers
magasztalták Istent és kedvesek voltak az egész népnek. Az Úr pedig azon a helyen naponta csatolt az eklézsiához megmenekülőket.
Könyvek
